Időiség és képiség szimultánja Szirtes Jánosnál

Képző

A hagyományos nyugati művészetelmélet szerint a képzőművészet térben (vagy síkban) kibontakozó művészetet jelöl, míg az irodalom vagy a zene befogadásához időre van szükség. Szirtes ennek a tézisnek a megcáfolására tesz kísérletet, amikor térbeli, absztrakt minták periodikus ismétlésével foglakozik. (Mint a metamorfózisa sorozata, 2003-2004). Hogy kísérlete mennyire volt sikeres, Készman József a kiállításon a következőket mondta: "Egyenleget vonva kitűnik, hogy Szirtes képei figurális absztrakt (sic!) festmények, amelyek filmes dramaturgiával megrendezett animációs szemléletű festészetet követve jöttek létre. Esemény (időbeli mintázat), narratíva és tárgyiság között így megteremtve a kapcsolatot tevékenységével jelentősen megújítja a festészetről, mint műfajról alkotott elképzeléseinket." Szirtes festészetének egyik leghűbb darabja, a Pöttyös önarckép is egyfajta szimultáni művészi játékról tanúskodik. Korábbi, korommal festett képei pedig akciók lenyomatai, pontosabban lánytesteké, akiket ő, Yves Klein modorában az alkotói folyamat aktív-passzív részeseivé tett. Mostani kiállítása is az időség és képiség ellentmondásosságát próbálják feloldani. A kiállítás helyszíne: Raiffeisen Galéria, Budapest. Akadémia u. 6. A kiállítás látható: 2006. augusztus 28. - október 15. Nyitva: minden nap 10-17 óráig