- Hogy indult a pályája? Előbb kezdett tanítani majd festeni, vagy fordítva? - Nem is tudom, hiszen gyermekkorom óta foglalkozom képzőművészettel, miközben tudatosan készültem a pedagógusi pályára. Éppen harminc éve diplomáztam. A Magyar Rajztanárok Országos Szövetségének is tagja vagyok. - Hogy talált rá a saját stílusára? - Szeretem a természet színeit, a vidámságot, üdeséget, vagy például a megnyugtató kéket. És ezek nagyon jól érvényesülnek a könnyű selymen. A selyemfestészet, mint ismert ázsiai eredetű, amivel én a gyakorlatban Németországban találkoztam először, a Goethe Intézetben, ahova 1989-ben kaptam ösztöndíjat. Akkor nálunk még nem lehetetett beszerezni az ehhez szükséges eszközöket, festékeket, ami megnehezítette a munkát. De már ezt megelőzően is mindig az egyszerűségre törekedtem. Főiskolás koromban jelentkeztem például egy pályázatra, ahol mások csodálatos olajfestményei mellett beadtam néhány tusrajzot. Nagy meglepetésemre megnyertem a pályázatot. Egyébként a tus, és a viaszolás, a kontúrozó akvarell volt az első kedves technika a számomra. - Mitől lesznek egyediek a képei? - Nem akarok mindent irányítani, és nem ragaszkodom görcsösen az elképzeléseimhez. Rendkívül nyitottan szemlélem a világot, akárcsak a gyerekek kreativitását, ötleteit, és szeretek kísérletezni. A finom textíliákon sem lehet mindent irányítani. Szeretem megtervezni a képeimet, de éppen a szabadon folyó és beszívódó festék, az egymáson áttetsző színek, s véletlenül létrejövő formák adják az alkotás egyediségét. - Tanítványait milyen útravalóval indítja? Mi a siker titka? - A szorgalom, a türelem, a kitartás és az akarat együtt meghozza a sikert. A művészethez elsősorban érzelmi affinitás kell, a tehetség csak ezután következik. Volt olyan diákom, aki azt mondta, hogy nem tud rajzolni, ezért nem is rajzol. Azt válaszoltam neki, hogy nem az a lényeg, mit, hanem milyen kedvvel, elképzeléssel csinál. Így végül mégis neki kezdett, és ma egyre sikeresebb. Egyébként pedig azt hiszem, hogy mindent meg lehet tanulni, és idővel, megfelelő gyakorlással sok minden sikerülhet. Nem jó, amikor a készségtárgyakat az iskolában tehetség szerint mérik a tanárok. Minden folyamat a látással kezdődik, és már az elején fontos, hogy miként állunk a dolgok elé. - Mi az érték az ön számára? - Számomra az a lényeg, hogy a szépet meg kell becsülni, legyen az bármilyen alkotás. A művészet nemcsak a léleknek szól, hanem azt is jelenti, hogy az ember szellemileg kibontakozva, értelmesen töltötte el az idejét. Hogy mi a művészet értéke, az persze embere válogatja. Illetve, hogy mikor mire van igény, ez a társadalmi változásokkal van összefüggésben. Az utóbbi években például nem véletlenül nyílnak meg sorra a művészeti, a kézműves és hobby boltok. A nyelvtanulás, a balett és a zenetanulás mellett újra sikk a kézműves foglalkozás is. Ahol én arra nevelem a gyerekeket, hogy az egyszerű ábrázolás az ember alapműveltségéhez tartozik. R. Eller Gertrúd
