Kép-kép-szobor

Az illuzionista festmény visszatérése a kilencvenes évek közepe óta figyelhető meg. Ez a festészet azonban már a számítógép megjelenése által újradefiniált valóságot képezi le, s címzettje a média-centrikus, fikcióval eltelt közönség. Nagy Gabriella tehetséges illuzionista, aki képes egy-egy költői képben összegezni tapasztalatait a világról. Festményei időt és teret rögzítenek anyagban. Műveinek témája már régóta a tájkép, újra és újra visszatér ehhez az erőteljes, és mindenki számára értelmezhető ősi toposzhoz. Tájképei azonban nem valóságos tájak, hanem olyan virtuális helyek, amik a hétköznapi makrovilágon kívüli definiálatlan szellemi dimenziót is szimbolizálják. A művész célja egy erős vizuális élmény megjelenítése, amely XXI. századi szellemiséget sugároz. Festményein többnyire szélsőséges légköri jelenségeket ábrázol (vihar, villámlás, köd) alacsonyan húzódó horizont felett, olyan tájban, ahol korunkra jellemző építmény, épület is látható. Emberek azonban soha nem jelennek meg. Fuchs Tamás képein viszont emberek vannak, s nem is akárkik. A művész a médiából ismert híres személyek portréit festi meg. Alanyainak kiválasztásában az elsődleges szempont az, hogy nagy hatású személyiségek, illetve szép emberek legyenek. Az a kérdés érdekli, hogy miért vannak olyan nagy hatással ezek a személyiségek az emberekre. A felismerhetőség és a személyiség hatásának kapcsolatát vizsgálja, amikor ábrázolásain eltorzítja és személyiségjegyeiktől - különböző mértékben - megfosztja alanyait. Mitől függ az emberekre gyakorolt hatás? Mi váltja ki? Megvan-e a hatás úgy is, amikor az illető alig felismerhető? Portréi így egyszerre valóságosak és fiktívek, a személy felismerhetőségének határán mozogva szinte virtuálisak. Nagy Gabriella és Fuchs Tamás festési módszere hasonló. Műveikhez mindketten általában a médiában ? elsősorban az interneten és újságokban - talált fotókat használnak kiindulópontként, ritkán saját maguk által készített fotókat. Az eredeti képet először számítógéppel átalakítják, de más-más célból. Nagy Gabriella a számítógépet arra használja, hogy intenzitásában megközelítse azt a belső képet, amit keres. Fuchs Tamás eltorzítja, és a felismerhetetlenség határáig viszi portréit, hogy ez által fejtse meg e nagy hatású személyiségek titkait. A kompjúterrel átdolgozott képet mindkét művész hagyományos technikával festi meg. A kész festmények nem hű másolatai, hanem egyedi feldolgozásai a kompjúteres képnek, s a festés gesztusos nyelvén keresztül válnak személyessé. ifj. Gulyás Gyula autói szintén a virtuális valóság tárgyai, a fantázia, az irracionalitás birodalmának tartozékai. Ezek az autó-szobrok, miközben statikusak, paradox módon mégis aerodinamikai szempontok alapján kialakítottak, s felületük áramvonalasan cizellált. Formáikban a mozgás, a dinamizmus jelenik meg, s ebben van erősségük is: a szobrászati tömeg és a mozgás illúziójának egységében. E szobroknak éppúgy felismerhetők szobrászati - különösképpen a futurizmusból sarjadó - gyökerei, mint kapcsolatuk korunk formatervezői törekvéseihez. Érdemük a plasztikus kialakításban, s a formarendszer vizuális-esztétikai minőségében van. Ezen a kiállításon egy virtuális világba léphetünk be, egy olyan világba, ahol akár elképzelhető az is, hogy Fuchs Tamás alakjai ifj. Gulyás Gyula autóiban ülve Nagy Gabriella tájain robognak keresztül? A kiállítás május 25-ig látogatható. A kiállítás helyszíne: Budapest, VIII. Horánszky u. 5. Nyitva tartás: K-P: 14.00-19.00; Szo: 11.00-18.00