A tanszék egymástól olyan távoli szakokat fog össze, mint fotó, média design, könyvtervezés, grafika, film és videó. Zajos az átjárás egyikből másikba, néha nem is egyértelmű, hogy egy-egy munka milyen műfajba tartozik. De a képi kifejezés szabadsága, a merész megfogalmazás általában mindegyikre jellemző. A fotós munkák az a fajta bátorságot tanúsítják , amellyel az emberi szférához fordulnak vissza, a technika háttérbe húzódik, a színek és fények emberi tényezőkként kapnak új értelmet.
Az idei diplomamunkák közül rektori különdíjat Antal Barbara fotósorozata kapott, amelyik a technikai eszközök finom hátterében látomások látomásait jeleníti meg. Berlini pszichiátriai kezeltek álmait álmodta újra a fotográfus és transzponálta képpé, teátrális, ugyanakkor rendkívül tiszta kompozíciók révén. Ez a két elem érvényesül Molnár Ágnes Éva önkioldóval készített fotóin is, ahol a képalkotás paradoxona - a fotós egyben mint téma, de nem önarckép - a női lét belső gátjaitól való megszabadulás szimbóluma is.
Sokféle elképzelést mutatnak a végzős könyvtervezők is. Hargitay Virág érzelmes kompozíciót, inkább tárgyegyüttest készített Weöres Sándor filozofikus verseskötetéből, Vidák Zsolt viszont történelemfilozófiai képeskönyvet csinált Szókratész védőbeszédéből. Szemző Zsófia művészkönyve az időről talán a legérettebb könyvmunka. Balder Eszter arculatterve egy fűszerbolt kínálatához minden ízében, anyagában, előállításában és vizuális elemeiben precízen átgondolt munka, mintapéldája a vizuális kommunikációnak, amelyik a képen túli tartalmakat a vizualitással tökéletesen képes közvetíteni. A legeredetibb darab azonban egyik műfajhoz sem sorolható: Nagy Ágoston Sanoramája a természetből vett, de modulokkal előállított fényekkel és hangokkal kommunikál, elég közel állni hozzá, hogy reagáljon a jelenlétünkre, poétikus hatása valami ősi törzsi rituálét hoz elő a chipek, processzorok, ledek szövevényéből és visszavezeti a vizualitást az érzékelés tágabb szférájába.
