Az első karácsonyi tárlat 1886-ban nyílt meg, ahol neves - azóta a művészettörténet korszakos figuráivá lett - alkotók maguk árusították munkáikat. Közönség és művészek találkozása akkor, a világméretű fejlődésben lévő, modernizálódó Budapesten egyedülálló esemény volt, az iparművész társadalom, a formatervezés méltó ünnepe, ami 1897-től beköltözött az akkor elkészült Üllői úti múzeumba. A kiállítás külsőségeire jellemző, hogy Maróti Géza, Telcs Ede, a századforduló polihisztor alkotói is rendeztek egy-egy karácsonyi tárlatot. Néhány évtized után az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye már nagyobb érték lett, mint az élő kapcsolat, a vásár lassan abbamaradt. 1996-os újraélesztése azonban már valóban létező igényre reagált: a formatervezés, a design egyre szorosabb szálakkal kezdett kapcsolódni a mindennapi élethez, már nem csak a gyűjtők szűk köre kereste az egyedi tervezésű tárgyakat és tervezőiket, hanem a nagyközönség is. A design kilépett az utcára, és a hagyományos, kézműves iparművészet követi ebben. A karácsonyi vásáron árusok helyett most ismét professzionális művészek állnak a látogatók előtt, az árusítást gyakran kérdezgetés, kapcsolatkeresés kíséri, a közönség bekerül a tervező világába, egy-egy kiállítónak nem csupán a tárgyai, de a személyisége is erős aurát képez. Az idei vásáron főleg ékszerkészítők, üvegművészek, keramikusok, papírművészek, divattervezők és textilesek mutatják be egyedi termékeiket. A személyesség varázsa a rengeteg látogató között is átjárja a teret és a látványt zene kíséri: a megnyitó délelőttjén a míves karácsonyfa alatt egy hárfaművész játszott, de naponta többször is kamarakoncertek és kézműves programok lesznek.
