A római császárkor első szakaszára keltezhető márványszobor három-négy év körüli kisfiút ábrázol, természetes életnagyságban (magassága: 102 cm). A gyermek néhány állati bokacsontot, görög nevén astragalost tart a bal kezében, és a melléhez szorítja őket. A szobron jól látszik, hogy különböző elemekből állították össze: egy antik torzóból, egy eredetileg nem hozzá tartozó, de szintén ókori fejből, és posztantik kiegészítésekből, mint a talapzat és a támasztékul szolgáló fatörzs.
A darab Melchior de Polignac francia érsek gyűjteményében tűnik fel először. Polignac 1724-1731 között XV. Lajos francia király követeként Rómában tartózkodott, és nagyszabású antik gyűjteményt hozott létre. Polignac halála után a teljes kollekciót II. Frigyes porosz király szerezte meg, így az astragalosos fiú is a charlottenburgi kastélyba került, 1830-ban átszállították az újonnan megnyíló királyi múzeumba (ma Altes Museum). Az első világháború után, 1922-ben műkereskedelembe adták a darabot. Nem tudni, hogyan jutott a szobor Magyarországra. Végül 1973-ban Fogarasi Béla hagyatékából a Szépművészeti Múzeumba került.
A budapesti szobor valószínűleg halott kisfiú síremléke volt. Az eredeti fej is az elhunyt portréja lehetett, a most látható és szintén síremlékről származó portréhoz hasonló. Az életnagyságú márványszobor tehát egy halott kisfiú emlékműve, a kezében tartott astragalosok révén a remélt, de soha el nem ért sikereinek játékos kifejezésével.
