A tárlat felöleli a korai képeitől élete végéig festett műveinek válogatását, amelyek ritkábban láthatók kiállításokon, vagy csak művészeti könyvekben reprodukcióként, és remek aukciós katalógusok lapjain tárják elénk páratlan művészetét. 1975-ben, halála után hagyatéka a szentendrei múzeumba került, ahol külön épületben, 1981-ben nyílt meg állandó kiállítása. Kmetty János Miskolcon született 1889. december 21-én. Annak a nagy magyar művésznemzedéknek volt tagja, aki a müncheni művészeti akadémia helyett a párizsi tanulást választotta, és ott szívta magába azt a forrongó művészeti légkört, a nagy alkotótársak (Cézanne, Picasso) megtermékenyítő közelségében, csakúgy, mint Czóbel Béla, Perlrott Csaba, Márffy Ödön és a többiek. Művészeti tanulmányait Kassán Halász-Hradil Elemérnél kezdte, utána Budapesten Szablya-Frischauf Ferenc szabadiskolájában és Ferenczy Károlynál folytatta. Szívesen tartózkodott és dolgozott Kecskeméten, Nagybányán és a leghosszabb ideig Szentendrén. Művészetében nagy szerepet játszott a XX. századi francia új művészeti törekvések közül a kubizmus, amihez az impresszionizmus felől jutott el. Cézanne, Picasso nagy szellemi hatást gyakorolt képalkotására, és egész életében e felfogás szemléletét őrizte, sajátos egyéni útján járva. Poétikus, finom csendéletei, tájai mellett szükségét érezte az erőteljes, szikár geometrikus képépítésnek alkotásaiban. Témaválasztásában is szűkszavú volt, mint életében. Tájakat láthatunk, ahol élt és dolgozott, az őt körülvevő csendéleteket, interieuröket és néhány karakteres portrét, önarcképet, megannyi bizonyítékát bámulatosan mély megfigyelőképességének. Bár palettája rendkívül színes volt, a kékek sok variációja uralja képeit. A budapesti Képzőművészeti Főiskolának 1946-1969 között volt nagyhírű festő-tanára. Növendékei máig hatóan őrzik tanításait és útmutatásait. Ismerjük sok színes önéletrajzi írását, amelyek mély bölcsességről adnak számot. Az élményeit, elmélkedéseit tartalmazó könyv Festő voltam és vagyok címmel, 1976-ban jelent meg. Ebben azt írja: "... Én Párizsban nem az utazgató idegen voltam. Meg kellett néznem Manet Olympiáját, a Milói Vénuszt és Cézanne műveit. A sovány lehetőség szerint én ott is festettem, mert a palettám és az ábrázolás nem alkalmi szükséglet volt nálam. Semmiféle utánzási hajlamom nincs. Úgy festettem Párizsban, mint otthon. A látottak hatása természetesen érvényesül, de nem utánzásban, hanem a természetszemlélet újszerűségében. A tér, mint az ábrázolás tárgya, annak jelei színben, vonalban, megfogalmazása a síkon. Ez elvi különbséget jelentett az atmoszférás fogalmazású festészethez képest. Látható változás: az egymást szögletesen átható síkok a képen... Hazajöttem és festettem egy önarcképet; szögletes előadásával jellemzője lett új természet-szemléletemnek. Nem lettem utánzója sem Cézanne-nak, sem Picassónak, csak követője szellemüknek..." Szeretettel ajánlom a kiállítást! Kratochwill Mimi művészettörténész, a kiállítás kurátora Megnyitó: 2005. június 4. 17 óra A kiállítást megnyitja: Veres Sándor László festőművész A kiállítás megtekinthető: 2005. június 04. - július 24. A kiállítás helyszíne: MűvészetMalom, 2000 Szentendre, Bogdányi u. 32. Nyitva tartás: naponta 10 - 18 óra között Hétfőn a látogatás ingyenes. A kiállítás kurátora: Kratochwill Mimi művészettörténész Kép: Szobabelső virággal és kalappal
