A fényképezésnek sajátos részét képezi a természetfotózás. Már csak azért is, mert sokkal inkább vadászatnak képzeli a kívülálló, mintsem alkotói munkának. És valóban: bizonyos értelemben vadászat; ráadásul a lehető legrokonszenvesebb formájában, mivel nincsen véráldozat. Persze, leszűkítjük a természetfotózást, ha kizárólag az állatvilág fényképezését értenénk rajta, hiszen tárgya, témája lehet minden olyan képződmény, amely a természethez tartozik, noha nem emberábrázolás.
Amennyiben pedig természetfotósunk búvár, mint Előd László, akkor képeivel egy olyan világot tár elénk, amelyet mi, közönséges halandók - tehát búvárkodásban járatlanok - nem ismerhetünk. Így ezt a vadászatot egyértelműen kalandnak minősíthetjük: kaland abban az értelemben, hogy a búvárkodásnak komoly rizikófaktorai lehetnek. Még ha nem is éppen azok, amiket mi, kívülállók szavaznánk meg neki, de kaland a művészet speciális világában is, a különleges formák, elképesztő színek, meglepő szerkezetek körében. Egy bohóchal, vagy egy rajnyi vitorláshal, egy szellem-muréna, a változatos korall-világ lenn a mélyben, a keservesen készenlétbe helyezett vakuk váratlan fényében nem biztos, hogy nyomban azt a kompozíciót hozza létre, amire a fotós "vadászik". A türelem, a kivágat módosítása, illetve ma már mind gyakrabban a számítógép aktív hozzájárulása azonban előbb-utóbb a kívánt eredmény irányába hat. A fotós, aki - jobb esetben - már a "szárazon" komponálni kezdte művét, akár elégedettségfélét is érezhet. Erről mesél Előd László egyik írásában is.
Talán jobban érthetjük általa azt, amit egy búvár-fotós felkészülésnek nevezhetünk. "Késő délután volt, és tikkadtan vánszorogtam kifelé a vízből, magammal vonszolva a fotós fölszerelésemet. Másfél óra merülés a Vörös-tengerben kimeríti az embert. Arról nem is beszélve, hogy aznap már a negyedik volt. Tekintetem a partot kémlelte, vállaim már nehezen bírták a majd harminc kilós felszerelést: a tíz kiló ólmot, a hasonló súlyú palackot és a már említett fényképezőgépet a vakukkal. Miközben azon merengtem, miért is csinálom ezt - ahelyett, hogy mint minden rendes turista Egyiptomban a koktélokat szürcsölgetném a tengerparton -, hirtelen beduinok tűntek fel a parton. A gyerekek teveháton utaztak, míg az idősebbek kényelmesen bandukoltak mellettük. Látszott, hogy nincsenek az idővel olyan haragban, mint mi, európai emberek. Az árnyékuk megnyúlt a délutáni nap hatására, és az egész látvány olyan békésnek, olyan egyiptominak tűnt, hogy azonnal elfeledtem minden aznapi bosszúságomat. Egy új kép körvonalai rajzolódtak a fejemben. A parton ledobtam a felszerelést, megtörülköztem, és néhány perc múlva egy ceruzával a kezemben már egy fehér lap fölé hajoltam, miközben szürcsölgettem a megérdemelt frissen facsart narancslevemet. Egy pálcika- búvár egy pálcika-tevével rajta egy pálcika-beduinnal osztozott fele-fele részben a rajzomon. Ami érdekes volt ezen a gyermeteg firkán, hogy a búvár, mint minden rendes búvár, a víz alatt úszott, míg a többiek a szárazföldről tekintettek a távolba. Szerettem volna megörökíteni egy felvételen azt, ami nekem Egyiptomot jelenti: a búvárkodást és a tevés beduinok látványát." Mindezeket az élményekben gazdag fotókat osztja meg velünk Előd László legújabb tárlatán. Élvezzük hűsítő és felüdítő természeti képeit ebben a nyári kánikulában!
A kiállítás helyszíne: Synergon Galéria, Budapest IV. Baross u. 91-95. A kiállítás látható: 2006. július 7.- augusztus 18-ig Nyitva tartás: munkanapokon 9 - 16 óráig
