Magyar fényképészek a XX. században keresztül-kasul fényképezték Párizst, a fordítottjára, hogy jelentős francia fényképész éveken át ilyen elmélyülten éli és dolgozza föl Budapestet, nem ismerek példát - írja ajánlójában Parti Nagy Lajos.
Ez persze önmagában kevés lenne művészetnek, ha nem párosulna azzal a finom tehetséggel, természetes tudással, melyet Bruno Bourel minden egyes felvétele, minden ellesett pillanata hordoz és sugároz. Fényérzékenysége, kíváncsisága, frissessége és komolysága lenyűgöző - mondja Parti Nagy -, ezzel együtt valami sajátos könnyedséggel járja Budapestet, elles, hazalop magának pillanatokat, s tényleg csak sok feketére és fehérre van szüksége, hogy előhívja ezt a várost, a magáét, melyet azután bárki született budapesti magáénak tudhat és elfogadhat. Az én Budapestemhez legalábbis nagyon közel áll - írja az író.
Bourel először 1989 májusában érkezett Budapestre, ahová rendszeresen visszajárt, hogy végül 1993-ban végleg itt telepedjen le.
