 |
|
El Greco: Krisztus az olajfák hegyén
|
Nyomós ok ez arra, hogy az ember időről időre visszatérjen a Szépművészetibe, újra és újra bejárja a kiállítótermeket, mert jó esélye van arra, hogy hasonló felfedezésekkel gazdagodjon. Például azzal, hogy a falak színe tökéletesen harmonizál a kiállított képekkel. Így könnyebb észrevenni, hogy mondjuk El Greco ragyogó kékjei mennyivel erősebbek a halványkékre festett falon. Vagy hogy az öt témára csoportosított Modern gyűjtemény minden terme más színű. A legtalálóbb választás a Tájak tematika zöld háttere, amelybe belesimulnak a dombok sötétzöld lankái, Miczkiewicz (nohát, a lengyel író festett is?) Zakopanei tájának hófödte háza pedig vakítóan fehérnek tűnik. Stílszerűen homokszín környezetbe kerültek az egyiptomi múmiasírok leletei, a hellén kori emlékek termeiben kék, a görög gyarmatoknál terrakotta a fal. A halványszürke meg még tovább sápasztja a mészkő és márványszobrok törött orrú férfitorzóinak arcvonásait.
Még az alagsorban rácsodálkozhatunk egy üveg karperec átmérőjére, milyen apró csuklója lehetett a görög asszonyoknak, és milyen élénk ékszereket hordtak. Gondolkodhatunk azon, milyen bizarr, hogy a bokáig érő türkizkék gyöngyökből fűzött nyakláncot múmiadíszként használták. Az ókori gyűjteményben láthatjuk számos donátor fényképét is. Pödrött bajszú, snájdig, katonaruhás úriemberek, a Monarchia idejéből. Elmereng a látogató, vajon ma vannak-e olyan lelkes adományozók, mint az üvegcsodákat a múzeumra hagyó Nemes Marcell.
Havat idén csak azok láttak, akik síelni voltak. A Szépművészetiben ez is pótolható, sőt jó néhány vidámító színes képpel készülhetünk a tavaszra. Felfedezhetünk apró, talán nem is fontos részleteket. Például azt, hogy Giovanni Segantini festményének, Az élet angyalának (Modern gyűjtemény) egyáltalán nem szokványos kivágású, indához hasonló mintázatú kerete mintha folytatná a képet. Vagy az emeleten, a Régi képtárban sétálva felfigyelhetünk arra, mennyi kancsal szereplője van a bibliai témájú képeknek. A Spanyol gyűjtemény felérhet egyébként a Szentek élete képregénnyel.
Más képekből és tárgyakból mi rakhatunk össze történeteket. Ott van mindjárt két illír sisak, amelyek közül az egyik a fejtetőn lyukas. Vajon milyen csatában hordták, mi történhetett a viselőjével, és hogyan menekülhetett meg a másik katona? Milyen emberek lehettek a festményeken megörökített emberek? Meggyőződésem, hogy nem szakértő szem számára az osztrák és német portréfestők remekei csak ezzel a játékkal tartják ébren a figyelmet.
Ha már az emeleten vagyunk, számos olyan képet és szobrot találunk, amelyek ismerősként köszöntenek. Rodin, Renoir, Gauguin, Millet, Monet, Cézanne, Kokoschka, Pissarro, El Greco, Goya, Toulouse-Lautrec, Courbet, Raffaello, Tiziano - bizony, különböző időszaki kiállításokon már találkozhattunk velük.
A kép alatti táblát ritkán nézzük meg, pedig azok is érdekességeket rejtenek. Elgondolkodtató, hogy az Esterházy-gyűjtemény milyen hatalmas volt. Amikor azt látjuk Zurbarán Szent Andrása alatt: Szerzeményezve 1950-ben, az mindent elmond a nyomasztó korról. Van egy kentauros korsó az Antik gyűjtemény egyik tárlójában, a feliratról megtudhatjuk, Kádár János hagyatékából került a Szépművészetibe. Vajon az ajándékozáskor az egykori pártfőtitkár és görög elvtársa tisztában voltak-e azzal, milyen kincset tartanak a kezükben?
Bár a "Szépművészeti" fogalom a köztudatban, sokan mégis szinte csak a nagy kiállítások alkalmával, Monet vagy Van Gogh apropóján mennek be a Schickedanz Albert és Herczog Fülöp tervezte épületbe. De vajon mi látható az álladó kiállításokon... Valljuk be, nem mindenki fogékony a tehenes-baromfiudvaros-malmos zsánerképek vagy a rózsacsokros csendéletek technikai finomságaira. Ám ha többször végiglátogatjuk a termeket, szerencsére a Szépművészeti gyűjteménye több alkalomra kínál látnivalót, így érdemes többször bejárni az épületet. Ráadásul az állandó tárlatok ingyenesek, minden adott tehát ahhoz, hogy csodákat fedezzünk fel.
Lovas félisten: az évszak műtárgya
Egy lovas félistent ábrázoló, több mint kétezer éves márvány dombormű látható az évszak műtárgyaként a budapesti Szépművészeti Múzeumban.
A múzeum antik gyűjteménye hagyományteremtő szándékkal 2003 telén indította útjára Az évszak műtárgya című kamarakiállítás-sorozatot, hogy rendszeresen a közönség elé tárhassák gyűjtő- és kutatómunkájuk eredményeit.
Ezt a keleti görög műhelyben készült reliefet - amelyet május végéig nézhetnek meg a látogatók - tavaly vásárolta a múzeum. Ismertetőjükben az áll: a görög világban általános volt, hogy a lovas félistent az iránta tiszteletet kifejező alakokkal együtt ábrázolták. Ez az ábrázolási mód keleti kultúrákból átvett minták nyomán a klasszikuskori Athénban alakult ki, majd a hellén világ egyik legnépszerűbb domborműtípusa lett.
A görög vallás sajátossága a halhatatlan istenek és az "egy napig élő" emberek mellett egy harmadik kategória: a héroszok világa. Ők a görög mondavilág félistenként tisztelt hősei, akik halandó voltuk miatt az emberekhez, rendkívüli tetteik miatt pedig az istenekhez hasonlítanak. A hellén korban a fogalmat jóval szélesebb körben használták. Ekkor a hérosz szó már olyan holtakat is jelölhetett, akiknek emlékére szeretteik kultuszt teremtettek, de jelenthette egyszerűen azt is: megboldogult. A lovas hérosznak ugyanakkor többletjelentése is volt. Az ilyen sírköveket ugyanis a hellenisztikus korban szinte kizárólag kisfiúk, ifjak sírjára állították, s ezt többnyire felirat jelezte.
A Szépművészeti Múzeumban kiállított domborművön egy magányos lovasként ábrázolt halott ifjú és az itt maradottakat szimbolizáló, idősebb arcú köpenyes férfialak látható.
Valaczkay Gabriella
