"És nincs többé külön társadalom, és nincs többé külön művészet" - így hirdette meg Kassák Lajos 1922-ben kultúrkritikával áthatott művészetszemléletét. A Ma szerkesztőjeként ő volt Magyarországon az első, aki a szöveg vizuális megjelenését nem dekoratív elemnek tekintette, hanem művészi alkotást épített belőle. Kassák képarchitektúra-elmélete találkozott a Bauhaus és az orosz konstruktivisták törekvéseivel, Moholy-Nagy szintetikus művészetfelfogásával, a dadával, és a modernizmus utópikus lázadása létrehozta azt, amit társadalmilag elkötelezett designnak nevezünk.
Fogyasztói kultúra és kritikus művészet ma ugyanolyan élesen áll szemben, mint Kassák idején. A három galériát megtöltő anyag első része került a Dorottyába. Első, mert időrendben haladunk, az 1910-es évektől, a Ma lapjaitól egészen a 2000-es évek magyar és közép-európai alkotóinak munkáiig. A galériában tehát a betű kapott főszerepet, amit nagyvonalúan emel ki az installáció, a puszta fehér falakra erősített fekete könyvespolcok. Polcon és falon, szigorú fekete-fehérben, olvasni- és néznivalók: korabeli lapok, plakátok, a Ma címoldalai, Moholy-Nagy képes szövegkönyve A nagyváros dinamikájához, vastag vörössel szedett "kenyérszöveg" - szöveg és betű egymásnak válaszol Boris Ondreicka tipográfiai lapján -, Szőnyei György látványos tablója a betű történetéről, az ólomszedéstől a digitális könyvig, rajta a modern magyar tipográfia korszakaival, alkotóival, újdonságaival, grafikus regények, betűplakátok, kiáltványok a betű jogairól, a vizuális arculat társadalomformáló erejéről, a képépítkezésről. És egy remek összeállítás a modern magyar tipográfia történetéről. Mindez ott helyben forgatható - a kiállítás ezen a ponton bevisz a betűk közé is, ott marasztal, behúz a képarchitektúra szellemi körébe. Világok nyílnak meg ezekben a füzetekben, amelyek ma is jól bejárhatók, szinte semmit nem avultak az elmúlt 70-80 év alatt.
De világokat alkotnak a közelmúlt kritikai tipográfiával készült munkái is: Papp Gábor 70-es évekbeli op-art plakátjai, a New York-i Kálmán Tibor lapterve a Colors magazinnak, a Société Réalisté csoport falméretű, ironikus installációja válságról és utópiáról és Cosovan Attila kiadványa, amelyben a társadalmi és ökológiai válságot egyszerre tisztázó, őszinte design-kommunikáció mára érvényes alapjait dolgozza ki költői nyelven. A legszebb varázslat Palotai Gábor grafikus "regényéből" árad: Odüsszeusz vándorlásait fekete-fehér vonalak, felületek, betűk és síkok szövevényéből szőtte a lapokra, olyan döbbenetes erővel, hogy a bonyolult grafikai struktúrák egészen pontos szövegként kódolhatók.
