Vajon milyenek is a holland kortárs festők? – ez a kíváncsiság vezetett a Budapest Kiállítóterembe.
A verniszázsra invitáló meghívón kilenc művész – Norman Beierle, Fleur van den Berg, Astrid Beumer, Maurice Braspenning, Pieter Geraedts, Koen Hauser, Hester Keijser, Allart Lakke (kép – egy korábbi alkotása), Els Snijder – neve szerepelt.

Mivel e művészek magyar művészeti lexikonok címszavai között nem találhatók, most legalább megtudható – gondoltam -, milyenek is a holland kortárs festők.
A kulturális csereprogramokban a vizuális művészetek kiemelkedő helyet foglalnak el, Budapest és Leiden esztendők óta áll partneri kapcsolatban. A leideni Stichting Européer 1996-os alapítása óta számos magyar művész kiállítását kezdeményezte és rendezte meg – ők szép számban meg is jelentek a kilencek budapesti kiállításának megnyitóján.
Mint ahogy az a megnyitón is elhangzott, a hollandok vallják, hogy a rendszerváltás óta a magyar művészek is ugyanabban az alkotói szabadságban élnek, mint nyugati művésztársaik, s ezért egy ilyen kiállításnak nem a nemzeti identitását kívánják előtérbe helyezni, hanem az egyetemesen érvényes képi nyelvet.
A megfogalmazással nincs is probléma, de talán nem nagy elvárás, hogy rendezői elv, koncepció alapján a kilenc kortárs művész felmutasson valamit a magyarok számára oly nagyra becsült holland képzőművészet mai irányzataiból. (A kiállítás rendezőjének nevére sehogyan sem sikerült rábukkanni.)

Fleur van den Berg alkotása
Ehelyett egy zavaros, a szemlélődő számára alig érthető tárlattal találkozunk. (Mellesleg egyszer már azt is ki kellene deríteni, hogy többek között a Budapest Kiállítóterem miért is nem alkalmas semmiféle művészi alkotás bemutatására, és hogy ott akár kiállítás megnyitón, akár máskor miért kell szembesülnie a látogatónak megengedhetetlen állapotokkal.)
Nagyméretű aktfotók, műanyag vázra kifeszített fehér atlétatrikókra ragasztott kollázsok, sok-sok kutyafotó, hosszú dicsérő sorokkal (ember nincs, aki elolvassa), láncra felfűzött játékmacik között egyedül Maurice Braspenning képei maradtak meg emlékezetemben.
Kacsaetetés, Születésnap, Mocsár, Hátsó udvar – ezek a nagyon is tematikus, nagyméretű képek címei.
Els Snijder és …… Maurice Braspenning egy-egy korábbi műve
Braspenning következetesen dolgozik egy-egy szín sokféle árnyalatával. A sárga, a rózsaszín, a mézbarna a maga természetességében jelenik meg. A színekből kikevert figurák – legyenek azok állatok, emberek – lebegtetve jelennek meg, ettől lesz egyszerre valóságos és valószínűtlen Braspenning minden képe.
Merem remélni, hogy vele még találkozni fogunk. De, hogy milyenek is a mai kortárs holland művészek? – továbbra is titok maradt.