Az 1964-től Párizsban élő festő vásznaival emigrációja után először csak 1989-ben találkozhatott a magyar közönség. 2006-ban a KOGART rendezte az addig legnagyobb kiállítást műveiből, majd Csernus Tibor halála után két évvel az alapítvány megvásárolta a hagyatékot ? ezen a teljes párizsi műterem anyagát kell érteni. Ritka gesztus ez a kortárs képzőművészetben: nem csupán a festmények, grafikák, nyomatok, fotók és diák kerültek haza, hanem azok a bútorok, festőeszközök, modellek, képkivágások, levelek, CD-k és kazetták, katalógusok, archív újságcikkek, személyes tárgyak is, amelyek Csernus mindennapi munkájának részei voltak. A műterem berendezéséből az eredeti párizsi helyszínt megidéző emlékszoba nyílt az Andrássy úton.
A mostani kiállítás egyszerre két munkafolyamatot is bemutat. Egyrészt dokumentálja a művészettörténészek munkáját, akik katalogizálják, azonosítják és konzerválják a műveket, egy műterem kaotikus tárgyhalmazából kutatható, tudományosan megközelíthető életművet rendeznek össze. Másrészt maga a festői gyakorlat is közelebb kerül a nézőkhöz: a kiállított skiccek, képkivágások, félbehagyott kollázsok, újságszélre sebtében felvitt tollrajzok motívumai visszaköszönnek a kidolgozott tanulmányrajzokon, majd a kész festményeken. Az aktok mozdulatában ráismerünk Csernus bibliai témájú vásznaira, a modellek után készült akvarellek megidézik a caravaggiós korszak főműveit. Jó tízévnyi anyagból válogat a kiállítás, a toll- és ceruzarajzok, akvarellek, pasztellek témája leggyakrabban a test, de találunk itt zsánerképet, csendéletet, félig vagy kompletten kidolgozott portrékat, mozgástanulmányokat is. A főszereplő ebben az esetben nem a tökéletesen megformált, végleges mű, hanem maga a folyamat, az inspirációtól a formák, megvilágítások és kompozíciók kiérlelt együtteséig.
A bemutatás eszköztára is ehhez az alapelvhez igazodik. A tárlat fő attrakciója egy falnyi méretű üveglap mögé rendezett sok-sok vázlat. Van köztük színezett rajz, tollal feldobott skicc és kollázs; előtte egy vitrinben egymásra halmozva a Csernus műtermében maradt rengeteg képkivágás, amelyek gyakran kiindulópontjai lettek egy-egy figurának. Jól jönnek a feldolgozás fogalmait és fázisait tisztázó magyarázatok is ? bár kissé hivatalos, túlzottan szakszerű megfogalmazásuk nem mindig közönségbarát, sokszor inkább a szakmának szól. De az biztos, hogy a szokatlan szemszög, amivel a KOGART voltaképpen egy munkaközi állapotot tesz nyilvánossá, megtöri az itt megszokott túlzott rendet és eleven, friss hangulatot visz a kiállítóterembe.
