Artistamp. A szót a kanadai filatelista, Mike Binder alkotta, aki a világon elsőként kísérelte meg rendszerbe szorítani a művészbélyegeket. Számunkra viszont sokkal jelentősebb ő abból a szempontból, hogy gazdag gyűjteményét 1989-ben az Artpool Művészetkutató Központnak adományozta. Nyilván nem előzmények nélkül: a hetvenes és a nyolcvanas évek underground kultúrájának dokumentumait gyűjtő Artpool ugyanis 1987 májusában Bélyegképek címmel nemzetközi művészbélyeg-kiállítást rendezett a Szépművészetiben. Ott húsz éve Argentinától kezdve Japánon át Jugoszláviáig több tucat ország képzőművészei szerepeltek, a magyar csapatban például Bori Bálint, f.Tóth Artpad, az Inconnu Group, Swierkiewicz Róbert, Szlaukó László, Tandori Dezső, Tóth Gábor és az Artpoolt alapító Galántai György, aki a mostani kiállítás kurátora.
Galántai azt találta ki, hogy nem hagyományos rendezési elv szerint (időbeli sorrend, térbeli megoszlás) helyezi el a kiállítótérben a nemzetközi gyűjteményt. Vagyis nem elégszik meg azzal, hogy két dimenzióra (tér, idő) szabdalja fel az elmúlt néhány évtizedet, hanem elhatározta, hogy a bélyegeken keresztül a lehető legtöbb szemszögből mutatja be azt. Szerinte ugyanis egy ekkora művészbélyeg-válogatás képes arra, hogy "érzékeltesse az ezredforduló robbanásszerűen változó világképét". Galántai és a kiállítás címszavai: humorizmus, erotizmus, kor, hely, művész, anyag, szerkezet, funkció, forma, tudomány, művészet, politika, globális, lokális, glokális és telematikus.
Parahistória
A művészbélyegeket rendszerezni akaró Mike Binder után többen igyekeztek ismérveket találni, amelyekkel jól körül lehetne írni, mit lehet artistampnek nevezni, és mit nem. Perforáció, ragasztós hátoldal, nyomtatás, a névérték és a kibocsátó feltüntetése: ezeket a kritériumokat a világ első művészbélyeg-kiállításának kurátora, James W. Felter állította fel. A belga Guy Bleus ugyanakkor azt is elvárta ettől a grafikai műfajtól, hogy a világ művészeit postai úton összekötő mail art hálózatán belül érvényesüljön. Peter Frank definíciója a legegyszerűbb: szerinte művészbélyegnek tekinthető az összes, filatéliai jellemzővel rendelkező papírdarabka. A műfaj úttörőjének Michael V. Hitrovót tartják, aki 1915 körül kezdett el tervezni egy bélyegsorozatot, amelyet azután a harmincas években el is készített, de erősen gondolkodott bélyegekben Andy Warhol és Ray Johnson is. Előbbinek címlaptervén, utóbbinak festményein tűnik fel a stempli, mint motívum. A következő fejezetet a fluxus irányzata jelenti, azt mondja: a bélyeg a feladója és a fogadója között megtett úton, vagyis a postai kézbesítés alatt érik műalkotássá. A kommunikációs paradigmaváltás - az internet elterjedése - szerint a 21. század küldeményművésze az elektronikusan létrehozott levél- vagy bélyegmunkáját elektronikus postán küldi el, amit a címzett nyomtat ki. Ezzel eltűnik az eredeti és másolat közötti különbség, és az érték a matéria helyett az információ lesz.
