Az International Business School (IBS) épületében kedden megrendezett Mennyit ér a művészet? És mennyit ér, ha magyar? című konferencia csalóka címe ellenére nem általánosan foglalkozott a művészettel, sokkal inkább a műtárgykereskedelmet és piacot vizsgálta meg nemzetközi, illetve magyar kontextusban. És bár a "mennyit ér a művészet" kérdése döntően a műtárgyak értékének megállapítására, egy-egy alkotónak a művészeti palettán való elhelyezésére vonatkozott, az eszmecsere során felmerült a művészet mint értékközvetítő és -hordozó kérdése is. Rubovszky Éva kultúramenedzser, az MKB Bank képzőművészeti gyűjteményének kurátora úgy fogalmazott: szerinte ma Magyarországon nincs elég befogadó, sem megfelelő befogadóképesség a művészetekre. A művészeknek be kell látniuk, hogy "saját nemzetük nem nevelődött arra, hogy befogadó legyen a magyar művészetre": apró lépésekkel kell elérni, hogy végre valami történjen. Ezt vallja Makláry Kálmán galériás és műgyűjtő, az Erdész & Makláry Fine Arts Galéria társtulajdonosa is, aki elmondta: itthon döntően még mindig a művész neve és az ár határozza meg egy műtárgy megítélését, az iránta való érdeklődést.
A műtárgy mostanra más befektetési eszközökkel egyenrangúvá vált - mondta Einspach Gábor igazságügyi festmény- és műtárgyszakértő, az ArtMagazin kiadója. A tanácsadóként is tevékenykedő szakember rávilágított: az utóbbi évek igencsak átrendezték a műtárgypiacot, hiszen új szereplők jelentek meg, új szegmensek kerültek előtérbe: tetten érhető például a graffitiművészek alkotásainak és a fotó műfajának felértékelődése, eladási mutatók terén pedig Andy Warhol megelőzte Picassót. Bár az elmúlt időszak felfelé ívelő aukciós mutatói idén erősen megindultak lefelé, kétségtelen, hogy a kortárs művészet előretörésének lehetünk tanúi. "A bizalom megmaradt, egyszerűen csak a pénz tűnt el az emberek zsebéből" - mutatott rá a jelenlegi helyzetre. Gerő László műgyűjtő üzletemberként kiemelte: a magyar műtárgypiacnak befektetési piacként kellene működnie, amíg a magyar művészet nem nemzetközi piac-képes, nem EU-konform, addig a kortárs piacba sem áramlik nagyobb pénz.
Gerő szerint - ahogy előadásában azt Jane Neal műkritikus, az Oxford Egyetem kortárs művészettörténeti oktatója is hangsúlyozta - minél több külföldi kurátort, műkritikust kellene hazánkba hívni, "külföldi szemmel megnézni a magyar piacot". Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója két eshetőséget vázolt fel a helyzet javítására: vagy lassú, aprólékos munkával, vagy "lórúgással", illetve a kettő ötvözésével kell hatni a közönségre. Szerinte társadalmilag szenzitív témákat kell keresni és ezeket kortárs képzőművészeti formába önteni - "évi egy botrány" még jót is tenne a kialakult állóvíznek. A konferencia résztvevői egyetértettek abban, hogy a magyar képzőművészet nemzetközi sikerének kulcsa a más nemzetekkel való együttműködés, a külföld felé való nyitás lehet.
