Képei alapján kevesen gondolnák, hogy Juhász Dávid szakmája szerint angol-történelem szakos tanár. A Bárka Színházban pénteken megnyílt "S háltak az uccán" című kiállításának fókuszában a hajléktalanok és a perifériára szorultak állnak, akiket nagyméretű portréin szinte lüktető ecsetvonásokkal örökít meg. Az autodidakta festő a kényes témához tökéletesen passzoló szín- és formavilággal, zaklatottságában is valamiféle állandóságot tükröző ecsetkezeléssel dolgozik.
A megtört, lemondó gesztusok mellett a képeken egyfajta időtlenség, az otthontalanság fájó jelensége uralkodik el, a portréalanyok közül egyedül az alkoholmámorban úszó férfi mosolyog. A Férfi kakassal című festményen látható alak átható tekintete végtelen szomorúságot tükröz, az Éhség és a Mámor szereplői pedig a hajléktalan lét két domináns jellemzőjét jelenítik meg. A nagyméretű portrék akár óriás tarotkártyákként is felfoghatóak, a rajtuk látható alakok mint a végzet előhírnökei adnak pillanatképet jelenünkről.
A kiállítás két legerősebb darabja a festőművész két, József Attilához kapcsolódó alkotása, amelyekről a költő groteszkbe csavarodó görcsben néz vissza ránk. Újabb képein Juhász Dávid a tájfestészet felé mozdul el, meseszerű mementót állítva például a VIII. kerületnek. A fiatal festőművész pillanatképei nem erőltetik rá a befogadóra a már közhelyszámba menő világjobbítás és emberség jelszavait, sokkal inkább a puszta megmutatással érnek el erőteljes, a látogatót mélyen felkavaró hatást.
