A Petrich Kató (Petneki Jenőné) festőművész (1908-1987) alkotásaiból összeállított tárlat egészen a huszas évek végéig visszanyúló festményei keletkezési idejük ellenére egészen friss élményként hatnak a befogadóra. A Glatz Oszkár és Szőnyi István keze alatt formálódó alkotó a harmincas években végzett rajztanárként a Képzőművészeti Főiskolán, majd számos városban megfordult, köztük Kőszegen, Újvidéken, Kecskeméten és Győrött. Bár korábban sokan láthatták képeit, 1956 után nem lépett be a Képzőművészeti Alapba, ezért többé nem kapott lehetőséget művei kiállítására. Most, több mint húsz évvel a halála után egész életművét felölelő tárlattal találkozhat, aki ellátogat a Magyar Írószövetség klubjába, ahol egy igen erőteljes alkotói világkép fogadja a betérőt.
Petrich Kató alkotásai rendkívül élénk színvilágukkal és a mögötte mélyen meghúzódó, helyenként nehéz titkokkal terhes történeteikkel a falusi lét közegeit és a természet megnyugvást nyújtó tereit tárják elénk. Festményein különös módon keveredik a naiv szemlélet, a realista és impresszionista hatás, de helyenként valósággal absztraktba hajló megoldásokkal is találkozhatunk. A tárlat egyik erőssége a művész ecsetvonásai alatt megszületett szuggesztív arcok, tekintetek sora, emellett leginkább azok az alkotások késztetik a szemlélőt csodálkozásra, amelyek el mernek rugaszkodni a valóságtól, és szivárványszíneikkel nem csak a kompozíciót, de a látogatót is megbolondítják kicsit.
Petrich Kató kissé megkésve ugyan, de most elénk tárja közel egy évszázadon átívelő életművét, amelynek darabjai kíváncsian várják, hogy újra - vagy talán: végre - méltó körülmények között méressenek meg.
