(MTI) - A budapesti Iparművészeti Múzeumból Balla Gabriella, a kiállítás kurátora járt Zágrábban Takács Imre főigazgatóval és a gyűjteményből kiválasztott 130 bécsi klasszicista és empire stílusú porcelánt kiegészítve sévres-i, vincennes-i, párizsi, szentpétervári, moszkvai porcelánokkal korabeli, hasonló formavilágú ezüst- és bronztárgyakkal, valamint cseh és orosz féldrágaköveket imitáló különleges üvegekkel. Valamennyi az 1780-as évektől 1848-ig terjedő időszakban készült, így több mint kétszáz finom kidolgozású iparművészeti tárgyat láthat majd a közönség - mondta el Veljko Marton. "Üzletemberként gyakran megfordulok Budapesten és így még boldogítóbb számomra, hogy porcelángyűjteményem ebben a városban lesz látható" - jegyezte meg.
Régiséggyűjteményének első darabját Veljko Marton elsőéves egyetemista korában vásárolta Zágrábban, egy biedermeier könyvszekrényt, s ez meghatározta szinte az egész életét, mert ez a darab annyira megtetszett neki, hogy azontúl csak régi berendezési tárgyakat vett - mesélt a kezdetekről. "A biedermeier könyvszekrény annyira a szívemhez nőtt, hogy ez az a berendezési tárgy, amelytől soha nem fogok megválni" - vallotta meg.
Veljko Marton 1950-ben született Zágrábban, már gimnazista korában sokat utazott, mivel jól teniszezett, különböző külföldi tornákon vett részt, nyert és az összegyűjtött pénzből régiségeket vásárolt. Szüleivel a szocializmus időszakában szerény körülmények között élt és egyetlen olyan tárgy nem volt a környezetében, amely a családi hagyatékból bekerült volna a múzeumba - mondta.
Zágrábban közgazdasági diplomát szerzett, az antikvitás iránti szenvedélye nem lohadt, bújta az apróhirdetéseket és vásárolt. Később üzletember lett, azóta Martimex nevű cége bevételének egy részét a gyűjtemény gyarapítására fordítja - magyarázta.
Zágrábban közgazdasági diplomát szerzett, az antikvitás iránti szenvedélye nem lohadt, bújta az apróhirdetéseket és vásárolt. Később üzletember lett, azóta Martimex nevű cége bevételének egy részét a gyűjtemény gyarapítására fordítja - magyarázta.
"Amikor már megtelt a lakásunk és különböző raktárakba kerültek a régiségek, a zágrábi Iparművészeti Múzeum segített rajtam azzal, hogy 2002-ben kiállítást rendezett gyűjteményemből, ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy gyűjtő vagyok. Az esemény fölkeltette a közvélemény figyelmét, mert eddig ilyen látnivaló nem volt. A kiállítás 25 ezer látogatót vonzott. Ez a siker buzdított arra, hogy 43 évi munka "gyümölcsét" saját múzeumba helyezzem el, így 2003-ban Samoborban (Zágrábtól 18 km) megnyitottam Horvátország első magánmúzeumát" - idézte föl a gyűjtő.
Az év elején Veljko Marton a gyűjtemény neoklasszicista anyagából újabb múzeumot nyitott a zágrábi felsővárosban, a Kulmer palotában, könnyen megközelíthető helyen. A samobori múzeumot újrarendezik és várható, hogy szeptembertől ismét fogad látogatókat.
A nevére utaló kérdésre azt felelte:" Nemcsak magyar lehetnék a Marton névvel, hanem az is vagyok, mert a dédszüleim pécsiek. A nagyanyám ott született, de kisgyerekként a szüleivel Zágrábba költözött a 20. század elején. A dédanyám kizárólag magyarul beszélt, a nagyanyám szintén magyarul és rosszul horvátul, az apám pedig már nem tanult meg magyarul. Én szeretnék tudni, de fájdalmasan szembesültem azzal a ténnyel, hogy amit az ember gyermekkorában elmulasztott, azt felnőttként már szinte lehetetlen pótolni" - kesergett. Három gyermeke van és három unokája, a legnagyobb 12 éves, hátha közülük valamelyik megtanulja nagyapja őseinek a nyelvét - tette hozzá.
Tavaly Schmitt Pál államfő hivatalos látogatáson járt Horvátországban és fölkereste a samobori Marton Múzeumot, hogy megismerkedjen a magyar származású műgyűjtővel. Ő az egyike azon kevés magyarnak, aki a gyűjteményt látta és megígérte, hogy Budapesten is eljön a kiállítás megnyitóra. "Ez persze bizonytalan, de a védnökséget elvállalta csakúgy, mint Ivo Josipovic horvát elnök" - jegyezte meg Veljko Marton.
