A Vendéglátóipari Múzeum 2006-ban rendezett először kiállítást a magyar kereskedelmi plakátok múltjáról. Akkor 1945-nél megállt a történetben, de most egy újabb tárlattal az 1989-es rendszerváltásig folytatja a témát. És ha sikerül, onnantól máig majd egy harmadik összeállítás térképezi fel a reklámipar mai plakátjait.
Egyelőre azonban nem kell szeméremsértő vagy gyengeelméről tanúskodó képeket kitennie a kiállítóterekbe, hiszen a ?vas és acél országától? Fabulon Ágiig tartó időszak utcai plakátjai egészen más tudatrétegeket mozgósítottak a nézőkben, mint a maiak. A heroikus munkásasszony életét a teknő fölött a Kossuth színszappan tette változatosabbá, vagy az energikus imperatívuszokban megfogalmazott plakátszövegek: ?Mosd meg a gyümölcsöt?, ?Add el a mákgubót?, ?Keltessünk minél több baromfit?, aztán ugyanez a nő már, mint munkaerő lett megkörnyékezve a késztermékek előnyeiről. Jött a porított tojás, a Glóbusz konzerv és a minden gondot megszüntető Közért, ahol percek alatt elintézhető az egész heti bevásárlás. A reklámgrafikusok sem voltak sokkal jobb helyzetben, mint a háziasszonyok, mert a harmincas évek kifinomult modern stílusát nehezen cserélték fel a kor vaskosabb követelményeire. Számukra is az egyetlen lehetőség az Állami Áruház szocialista imázsa volt, Opera kölnivel, tisztított baromfival és selyemcukorral.
Aztán persze jöttek a hatvanas évek, és velük kinyílt az a bizonyos ajtó. A kereskedelmi plakátokon is szabadabb szelek fújtak, a grafika kilépett a síkból, könnyed ötletek, mozgalmasabb kompozíciók kerültek a falakra. Eltűntek a hiánygazdaságot takargató teli tálak és kosarak, megjelentek viszont a márkák, az életmódváltást sugalló plakátok: egy sokat ígérő ajak a takarékbetétkönyv mellett, az IBUSZ utazási plakátjai, a BNV-vásárok, amelyek a kőbányai vásárvárosba mindazt behozták, amiről a külföldön élő rokonok meséi szóltak.
A plakátokon megjelentek a konstruktivizmus jegyei, divatba jött a reklámfotó, a komplex arculatok, végül a hirdetés az utcáról bevonult a lakásba: a tévébe.
A kiállításon az 1945 utáni első cigaretta-plakátoktól a 80-as évek tévéreklámjaiig mindebből pazar válogatást találunk. És a plakátokkal együtt újra felrémlenek a rég elfelejtett képek és szlogenek, a Trapper Farmer elfuserált cowboy-figurája, a tej, amit ?nem lehet megunni?, a Takarékszövetkezet, ami ?útba esik jövet-menet?. Közöttük néhány berendezett boltkirakat, enteriőr, hirdetőoszlop is megidézi a ?legvidámabb barakk? mindennapjait, amitől jó volt elszakadni, de most jó viszontlátni is.
