A Városi Művészeti Múzeum építészettörténeti tárlata Giovanni Battista Piranesi világhírű rézkarc sorozataiból válogatva, Róma példáján keresztül mutatja be az antik műemlékek és a barokk városkép ábrázolásában rejlő sokrétű lehetőséget. Az elmélettel megalapozott gyakorlat példáján a kiállítás ? a klasszikus oszloprendek és tagozatok szerkesztésén keresztül ? bepillantást ad a régi építészeti mintalapok világába. A legismertebb, legtöbbet forgatott és gazdagon illusztrált geometriai, illetve építészeti szakkönyvek között a kiállítás részét képezi Albrecht Dürer a mérésről írott művének első kiadása (?Unterweisung der Messung?, 1525), Joachim von Sandrart 17. századi római templom ?kaluza?, vagy Andrea Pozzo építészeti traktátusa 1709-ből.
A geometria tanai és az architektúra antik hagyományai a reneszánsz óta élénken foglalkoztatták az építészettörténetben és a tervezésben járatos szakértőket. Európa számos területén a múltat kutató szakemberek, forradalmasítva a történelem szakszerű feldolgozását, igényes kivitelű rézmetszetekkel, illetve rézkarcokkal illusztrált topográfiákat készítettek. E téren, a 17. századi törekvések közül kiemelkedik Matthias Greischernek Esterházy Pál megbízásából metszett magyar vár sorozata. A látványos épületrajzok a Birkenstein-féle népszerű geometria tankönyvet díszítő Justus van Nypoort várképei társaságában láthatók a kiállításon. A háborús időszakokra való folyamatos felkészülés a vár erődítéseket taglaló építészeti szakkönyvek elterjedését is elősegítette, amelyek a tárlat alkalmából Daniel Speckle 1599-ben kiadott Architectura von Vestungen című művétől Bernard Forest de Belidor mérnöki tudományáig bezárólag eredeti, első kiadásban tekinthetők meg.
Geometria, erődítéstan, zsánerjelenetekkel tarkított várábrázolások, díszes oszloprendrajzok, Róma múltjának emlékei tematikus elrendezésben egy képzeletbeli sétára hívják a míves rajzot és az építészeti múltat felfedezni kívánó látogatókat. A 20. Barokk Esküvő alkalmából megrendezett tárlat anyagát a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára, a Soproni Múzeum és egy eisenstadti műgyűjtemény kölcsönözte a kiállításra.
