1998 óta ünnepeljük a DADOGÁS ELFOGADÁSÁNAK VILÁGNAPJÁT október 22-én. A világnap célja a dadogók társadalmi megítélésének javítása, valamint a kapcsolatteremtés és kapcsolaterősítés a szakemberek és az érintettek között. A világnap hozzájárulhat ahhoz is, hogy a dadogással küszködők könnyebben elfogadják saját magukat és segíteni igyekszik e beszédzavar társadalmi elfogadottságát is.
1994-ben megalakult Magyarországon a Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesülete azzal a céllal, hogy ellássa a logopédiai alapellátásban nem gondozott beszédhibásoknak és a beszédhibás gyermekek szüleinek és a segítő szakembereknek érdekképviseletét.

Szevérus a IV. században, Ravennában élt. Takácsként kereste kenyerét. Amikor a püspök meghalt, a legenda szerint galamb szállott a fejére, ezért őt választották püspökké. Ekkor felesége és leánya kolostorba vonult. Hamarabb meghaltak a püspöknél, közös sírba temették őket. A legenda úgy mondja, hogy Szevérus elmondván miséjét, élve ment le közéjük a megnyílt sírba. Szavára a halottak középen adtak neki helyet. Ezután ő is kiadta lelkét. Ereklyéi hosszú viszontagság után Erfurt városába, a szövőipar egyik jelentős középkori székhelyére kerültek. A tiszteletére szentelt székesegyház európai rangú műemlék.

Szevérus a takácsok, kendő- és harisnyaszövők védőszentje. Tisztelete a céhesség, mesterlegények vándorlása, német települők révén hazánkban is virágzott.

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)

A katolikus egyház 1969 óta a szenteket haláluk napján ünnepli, így Szent Kordula október 21-én, Szent Orsolyával együtt szerepel a liturgikus naptárban.

LISZT FERENC (Doborján [Raiding], 1811. október 22. – Bayreuth, [Németország] 1886. július 31.): zeneszerző, zongoraművész. Kilencéves korában lépett fel először Sopronban és Pozsonyban. 1821-ben Bécsben, majd Párizsban tanult, ahol kapcsolatba került a szellemi élet számos jelentékeny alakjával (Chopin, Berlioz, Paganini, Lamartine, Lamennais, Heine, George Sand, Delacroix), akik döntően befolyásolták szellemi tájékozódását. Már bécsi hangversenyein nagy sikereket aratott, később Franciaországon kívül Londonban és Svájcban is koncertezett. 1835-ben a genfi konzervatóriumban tanít: Minden szellemi áramlat iránt fogékony volt s rokonszenvezett a haladó polgári mozgalmakkal. „Mivel Magyarországon születtem, illő, hogy zenei tehetségemmel hazámat szolgáljam.” –írta egyik levelében. Kijelentése értelmében is cselekedett: 1838-ban a pesti árvízkárosultak javára hangversenyeket rendezett, 1840-ben alapítványt tett a pesti Nemzeti Zenede létesítésére. Amikor 1840-ben Pesten hangversenyezett – ahol mint karmester is először mutatkozott be –, már Európa-szerte ismert zongoraművész volt, kinek ünnepeltetése máig nem tapasztalt méreteket öltött. Gyakori vendége volt a párizsi, bécsi római koncerttermeknek is. 1848 –61-ben Weimarban a hercegi udvar karnagya. Richard Wagnerrel Párizsban köt életre szóló barátságot. Zeneszerzőként az 1850-es években kezdték elismerni. 1856-ban az ő ünnepi miséjével szentelték fel az esztergomi székesegyházat. Az 1860-as években Rómában élt. Jelentős szerepe volt a pesti Zeneakadémia megalapításában (1875), majd az Akadémia elnökeként a művészképzésben. 1925-ben a Zeneakadémia felveszi alapítójának nevét. 1867-ben koronázási miséjének bemutatójára ismét Pestre látogatott. Ezt követően évről évre hazajárt, Pesten karmesterként lépett fel. 1873-ban Budapesten ünnepelték meg 50 esztendős művészi jubileumát a Krisztus-oratórium bemutatásával és ösztöndíj alapításával. Bayreuthban hunyt el tüdőgyulladásban, sírja ma is ott található.
Liszt Ferenc zeneszerzőként – Wagner és Berlioz mellett – a XIX. század ún. radikális romantikus zenéjének képviselője, a berliozi programzene-elv folytatója és beteljesítője. Utolsó korszakának műveiben, minden megoldatlanságuk ellenére, olyan távlatokat nyitott meg, amelyekkel egyedül állt korának zeneszerzői között, s amelyek elsősorban Bartók művészetében találtak igazi rokonságra és folytatásra a XX. században. Főbb művei közé tartoznak az A-dúr zongoraverseny (1839, 1849. 1857), a Haláltánc (1849, 1853, 1859), a Faust-szimfónia (1854 –57), a Mephisto-keringő (1860) című szimfonikus költeményei; a Magyar rapszódiák (1847 –85); Consolations (1849 –50); 2 polonaise (1851); Papagini-etűdök (1851); Transzcendentális etűdök (1851); H-moll szonáta (1852 –53) című zongoraművei; a Weinen, klagen variációk (1863); B-A-C-H preludium és fúga (1870) című orgonaművei; a Szent Erzsébet legenda (1857 –62), a Christus (1866) című oratóriumai; és az Esztergomi mise (1855, 1858); a Magyar koronázási mise (1866 –67) című miséi.

A jelentős rovartani kutató (entomológus) és gyűjtő, CSIKI ERNŐ (Zsilyvajdejvulkán, 1875. október 22. – Budapest, 1954. július 7.) a budapesti Állatorvosi Főiskola elvégzése után, 1879-ben került a Nemzeti Múzeum állattárához, amelynek később igazgatója lett. 1898-ban részt vett Zichy Jenő harmadik ázsiai expedíciójában; ennek során Szibériából, Mongóliából és Kínából gazdag gyűjteményt hozott haza: többek között 250 gerinces állatot és 9000 rovart. A XX. század elején Boszniában, Dalmáciában és Albániában járt gyűjtőúton. Az 1920-as években részt vett a tihanyi Biológiai Állomás megszervezésében. Kutatási területei az egyenesszárnyú rovarok, a levéldarazsak és főként a bogarak alak- és rendszertana voltak. Számos bogárcsaládról írt monográfiát.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000, Magyar Életrajzi Lexikon)

KÜZDÉNYI SZILÁRD (Gerendás, 1867. október 22. – Budakeszi, 1945. január 15.): mérnök, a szikjavítás egyik jelentős hazai úttörője. Tanulmányait a budapesti műegyetemen végezte. A szolnok-csongrádi Tisza-balparti ármentesítő társulat mérnöke, majd igazgató mérnöke volt. Eredményes kísérleteket végzett a szikesek vízgazdálkodással és fizikai úton való javítása terén. A sekély termőrétegű szikes talajokon sikeresen alkalmazta találmányát, a fordítás nélküli tárcsás talajművelő gépet.
A Magyar Szabadalmi Hivatal adatbázisában szereplő szabadalmi bejelentései (lajstromszám, cím):
94915 Talajjavító
72702 Talajművelő eljárás és eszköz annak foganatosítására főként kötött talajoknak egy művelettel való teljes porhanyósításához
68685 Gázvédőberendezés hullámverés ellen
60147 Gátvédő hullámverések ellen
57559 Gátvédő hullámverések ellen
52945 Gátvédő hullámverések ellen
36885 Zsilip

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1992. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon MEK; Magyar Szabadalmi Hivatal PIPACS adatbázis)

SZALAY SÁNDOR (Nyíregyháza, 1909. október 22. – Debrecen, 1987. október 11.) fizikus, a debreceni magfizikai iskola megalapítója, Budapesten szerzett matematika-fizika szakos tanári oklevelet. Három Nobel-díjas tudós mellett is dolgozott ifjú kutatóként: Szegeden Szent-Györgyi Albert tanítványaként, Lipcsében Debye intézetében és Rutherford munkatársaként Cambridge-ben. Kutatási stílusát elsősorban a jelenségek kísérleti, empirikus megközelítése jellemezte, különösen sokat foglalkozott az eszközépítéssel, speciális kísérleti berendezések létrehozásával. 1936-tól Debrecenben folytatta munkáját a magfizikai kutatások terén. A munkatársaival kifejlesztett mérőeszközök sorába tartozik a toroid-szektor típusú elektrospektrométer, a nagy felbontóképességű alfa-spektrométer valamint a Van de Graaff és kaszkád gyorsítók és a tömegspektrométerek sora. Ő kezdeményezte hazánkban a kőzetkor meghatározás fizikai módszereinek alkalmazását, valamint az izotópok használatát az orvosi kutatási és diagnosztikai gyakorlatban. A II. világháború után Debrecenben készített hordozható berendezéssel kezdte meg Földváry Aladár geológus professzorral együttműködve az uránkutatást Magyarországon, ami a dunántúli uránkincs felfedezéséhez vezetett. Ennek kapcsán kezdett foglalkozni az urán természetes dúsulási folyamataival majd a nyomelemellátás kérdéseivel az állati és az emberi táplálkozásban. Szalay Sándor alapította meg az MTA debreceni Atommag Kutató Intézetét; ezt tekintette élete főművének.
Széleskörű, elmélyült tudása, szuggesztív előadói és tanár egyénisége tanítványainak, kollégáinak ezreire gyakorolt hatást. Ezért is tekinthetjük iskolateremtőnek.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)