Selyemasszonyok

Iparművészként végzett, de kezdettől az anyag szabadsága izgatta. A hatvanas években műanyag kollázsokkal kísérletezett, aztán rátalált a kelet-ázsiai technikákra, a csurgatott lakk és a selyem, a tömör színfelületek és a nedvszívó, finom textíliák kapcsolatára. A széttöredezett képmező, a kubista formákból összeálló kollázs máig a legerősebb kompozíciós elv Bednay munkáiban. Erős színekből épít finom, árnyalatokban és hajlékony formákban gazdag képet, akár selyemkollázs, akár olaj és vászon, amivel dolgozik.

 

Ennyire női művészet, ugyanakkor a dekorativitáson messze túlmutató szépség ritkán látható magyar származású művész képein. Bednay (aki külföldön Eve B?ay is néven szerepel) különleges módon újította meg a szecesszió örökségét és kapcsolta össze a modern képkompozíciós eljárásokkal. Munkái az organikus vonalvezetés, a több rétegű áttűnések, a kavargó, indázó kontúrok és az erőteljes kolorit ellenére is borongós hangulatot árasztanak, valami kortárs femme fatale-jelenség körvonalazódik itt, a titokzatos nő, aki a széttöredezett világból a saját arcában, testében épít egy új, magánhasználatú, nagyon intim belső univerzumot. Szinte leskelődőnek érzi magát a néző, amikor a selyemrétegek közé pillant, meglátja a felhasznált textildarabok, külön történeteket hordozó szálak, csíkok, csipkék szövevényén át a figurát.

 

A hetvenes évek elején települt New Yorkba, egy időben Halász Péterékkel, a magyar avantgárd egyik legerősebb irányát képviselő csoporttal. Bednay azonban nem szívta magába az újvilág új hatásait, vagy elég erős örökséget vitt magával Amerikába, onnan később Németországba ? mindenesetre a képein ma is ugyanúgy jelen van a klasszikus modernizmus és a kézműves hagyomány itthon elsajátított, finom ötvözete, a hulladékból mű-fragmentekként átmentett darabok költészete.

 

Jó volna esti és nappali fényben látni egymás után ezeket a műveket. A selymen megtörik a mesterséges megvilágítás, este elmosódnak a kontrasztok. De nappali fényben a felület apró részletei fölerősödnek, a képek életre kelnek, időben léteznek, ha mozdulatlanul is. Ezekben a víziószerű, finom ábrázolásokban Bednay a szépség lényegét ragadja meg.