(MTI) ? Franz Larese és Jürg Janett 1958-ban alapították Sankt Gallenben az Erker Galériát, amely hamarosan európai jelentőségű összművészeti központtá vált; a képzőművészet mellett az irodalom, a filozófia vagy a zene neves alkotóit is a kelet-svájci kisvárosba vonzva ? idézte fel a Szépművészeti Múzeum kiállításának kedd esti megnyitóján Christian Mühlethaler, Svájc magyarországi nagykövete.
L. Simon László, az Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke arra is emlékeztetett, hogy a budapesti tárlat a Franz Larese és Jürg Janett Alapítvány nagylelkű adományának köszönhetően jöhetett létre, ami a magánmecenatúra követendő példája kell legyen Magyarországon is.
? Sankt Gallenben egykor a pogány magyarok kalandoztak, míg 2010-ben az Erker Galéria, Kiadó és Műhely két vezetője által létrehozott alapítvány adományaként került egy több mint 600 grafikából álló, 1 millió svájci frank értékű anyag a Szépművészeti gyűjteményébe ? mondta el a megnyitót megelőző tárlatvezetésen a múzeum főigazgatója.
Baán László kiemelte: a kiállításhoz megjelentetett katalógust, amely bibliofil kiadványnak is tekinthető, hiszen borítóját Günther Uecker tervezte, aki mind a 300 számozott példányt szignálta is.
Mint Bódi Kinga, a tárlat kurátora emlékeztetett, az Erker Kiadó fő profilja éppen a hasonló bibliofil kiadványok megjelentetése volt. Ezeken neves írók, költők teoretikusok ? többek között Martin Heidegger, Friedrich Dürrenmatt, Eugéne Ionesco, Max Frisch vagy Ezra Pound ? dolgoztak együtt a kor vezető nonfigurális képzőművészeivel: például Hans Hartunggal, Antoní Tápiesszel, Max Bill-lel, Günther Ueckerrel vagy Asger Jornnal; a szó és kép egysége mindig Larese és Janett választása alapján jött létre.
A Szépművészeti kiállítása a svájci alapítvány által adományozott grafikákból válogat, az Erker Műhely tizenhárom legfontosabb alkotójára koncentrálva ? közölte Bódi Kinga, hozzátéve: a tárlat öt tematikus egységbe csoportosítva nyújt betekintést II. világháború utáni nonfiguratív művészet egyik fontos műhelyébe.
Az európai informel egymástól is jelentősen eltérő utakat járó alkotói közül számos munkával szerepel Hartung és Tápies, míg a redukáltabb formavilággal dolgozó amerikai absztrakt expresszionizmust Robert Motherwell és Mark Tobey képviseli.
Max Bill a színeket és formákat érzelemmentes vizsgálatnak alávető konkrét művészet kiemelkedő alakja, aki az olasz informel alkotóira is hatással volt: az itáliai egységben Piero Dorazio, Giuseppe Capogrossi és a tőlük kissé eltérő utakat követő, szülővárosa, Velence színeit és formáit feldolgozó Giuseppe Santomaso műveit fedezheti fel a látogató.
Az erős plaszticitás jellemző Eduardo Chillida és Günther Uecker alkotásaira, akik már a papír mint hordozóanyag tulajdonságait is felhasználták grafikai munkásságuk során. Külön szekció idézi fel az Erker Kiadó bibliofil kiadványait; itt a közönség többek között Pound és Santomaso vagy Mitscherlich és Tápies művészkönyveinek lapjaival találkozhat.
A Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítása július 1-jéig látogatható az épület mélyföldszintjén.
