A "kerítéskiállítás" új fogalom Budapest kulturális életében. A szabadtéri kiállítóhely egy adott ország történelmi és társadalmi jelentőséggel bíró közterén ideiglenesen épül fel. A mostani tárlat 1,5 x 1,5 méteres könnyűfém tablói a Sagrada Família után Budapesten a Nemzeti Múzeum Ybl-tervezésű (1865) kerítésén láthatóak; később Brüsszelben a királyi palotát övező parkot díszítik majd.
A koncepció kidolgózójának magyar szakembere, Keserü Katalin, az ELTE professzora szerint Barcelona és Budapest is szürke város volt a XIX. század közepéig - a klasszicista stílus puritán ízlésvilága rányomta bélyegét a városképekre. A szecesszió gazdag ornamentikája, a formabontó megoldások és a merészen használt színek meghökkentő látványt keltettek a XIX. századi városokban. Az épületek égre nyíló ablakaikkal, üvegkupoláikkal, az oszlopokon kúszó indákkal azonban nem csupán látványt teremtettek, hanem egy megváltozott polgári attitűd szimbólumaivá is váltak.
A szecesszió valójában két forrásból táplálkozott a keleti, esetleg az adott ország népi művészetéből, másrészt pedig a természetből és annak formáiból. A kiállítás anyaga bőven szolgáltat példát mindkettőre. Gaudít lenyűgözte a Sagrada Família tervezett építési helyének nyüzsgő élővilága, de hatással volt alkotásaira Katalónia mór művészete is. A Battló-ház hullámzó, kék tetőszerkezete, a Milá-ház hasonlóan áramló homlokzata, a Güell-park kapuépületének és kerítésének szokatlan ívei, mind természetközeli élményeinek és misztikus, már-már mesei fantáziavilágának lenyomatai. Lechner sem távolodott el a természettől, káprázatos munkáiban azonban a magyar népművészet elemeit fedezhetjük fel. Az Iparművészeti Múzeum tetőzetének Zsolnay-cserepeiben egyszerre keverednek a magyar motívumok általa továbbfejlesztett formái a gótikus és keleti elemekkel. A 'díszítőművészként' is aposztrofált Lechner egyik oszlopán az indiai művészet egyik fő szimbólumát, a svasztikát is beemeli motívumai közé, mely a világ örök körforgását jelképezi. Keserü Katalin arra hívja fel a figyelmet, hogy Budapest szecessziós város is, a korszak értékeinek bemutatására nagyobb figyelmet kellene fordítanunk. Horta külső és belső terei nagyon gazdag, kifinomult ízlésvilágot türöznek; nála absztrahálódott leginkább az ornamentika és könnyed, hajlékony vonalvezetése még a vas tartóelemeket is képes volt légies pillérekké varázsolni. A kiállításon látható a Victor Horta műtermes házáról készült fénykép, melyen a balkont tartó kecses szerkezeti elemek ennek legszembetűnőbb példái. A fotók között láthatunk impozáns, jellegzetesen kígyózó lépcsőfeljárókat, ablakmegoldásokat, mozaikokat. A Gaudí-féle Güell-kupola a pécsi méhkas kifordított másának tetszik.
Ha figyelmesen sétálunk végig a Nemzeti Múzeum kerítése előtt, akkor átfogó, de kissé zavaros képet kaphatunk a korszak építőművészetéről. A tárlat felépítésének koncepciója nem könnyen érthető a tudatos látogató számára, hiszen a kerítés által adott lineáris elhelyezési lehetőség nem alkotók vagy épületek szerinti, nem is kronologikus, hanem egy-egy motívum, szerkezet, építészeti elem megoldásait állítja párhuzamba a három alkotó különböző megvalósításában. Például Gaudí emberi anatómiához igazított széke Lechner-széke mellé kerül, vagy néhány illusztrációval sorolja a tárlat a korszak kísérletező boltozati megoldásait. Ennek értelmezéséhez azonban szakszerű vezetésre lenne szükség. Így marad az egy-egy kép előtti elidőzés és rácsodálkozás a - XIX. század végi, XX. század eleji bimbózó, de valójában soha ki nem virágzó - reményteljes stílusirányzat kiemelkedő alkotásaira.
