Kalmár János számára a szobor mindenekelőtt emberi jelenlétet, alakot jelent. Formarendjében arányt, változásaiban mértéket, történéseiben etikát. Emberi jelet testesít meg, amely térbe helyezve szakrális térré változtatja át semleges környezetét. Morális alapmotívuma, hogy a szobor megalkotása nem teremtés. Születésünkkor mindent megkapunk tárgyi világunk építéséhez. Csupán ebből gazdálkodhatunk, és mindezt itt is hagyjuk, amikor továbbmegyünk. Ez inkább szemlélődésre, tanulásra elég - vallja a Bartók32 Galériában november 25-től 2009. január 9-ig látható Lélekhelyzetek című tárlat "házigazdája", Kalmár János.
"Életem fizikai történéseinek megértéséhez nem azok fizikai következményeivel, hanem lelki okainak megismerésével kell foglalkoznom. Ezért a szobor nem fizikai történések, hanem lelki folyamatok eredménye" - mondja a művész.
"A szobor fizikai jelenléte megtévesztő, mert csak eszköz. Arra mutat rá, ami természeténél fogva láthatatlan. Amit megidéz, amire utal, amiről az élet szól, rejtve marad. A szobor életem megértésének eredménye és lenyomata, mely arról a térről beszél, amelyben élek" - teszi hozzá Kalmár János.
