Aki nem, az fennakad a kordonon. Tudniillik a kiállítás első napján mindjárt sárga műanyag szalag kerítette körbe a tablókat, és noha ez a fűre telepedett tiniket nem nagyon zavarta, azért mégis furcsa volt. A "chachipe" jelentése roma nyelven igazság, valóság; a kiírók szándéka az elnevezéssel valami közelebbi képet keresett a romák mai kelet-közép-európai életéről, mint amivel általában találkozunk. Az elkerített kiállítás, amit megmutattak, de mégsem lehet látni - a tablók külső képeit igen, de a befelé fordulókat egyáltalán nem -, kicsit többet is mondott a témáról, mint amit a program megcélzott.
Maga a fotópályázat januárban zárult le, márciusban a Centrális Galériában adták át a díjakat a nyolc kategória és két különdíj nyertesének. Bolgár, macedón, román, magyar, szerb, montenegrói, cseh, horvát és szlovák fiatalok, 12-25 év közöttiek indulhattak, az 1400 fotóból a díjazottakon kívül 88 fotót állítottak ki márciusban. Most a Millenáris nyár végi sűrűjébe jóval kevesebb került. Kár, mert ezek a felvételek többségükben őszintén, nyíltan, megdöbbentően gazdag eszköztárral beszélnek a romák életéről. Elszigeteltségről, alig elképzelhető szegénységről, gyermekmunkáról, megaláztatásról, szabadságról, állatok és emberek mélységes harmóniájáról, tarkabarka életvágyról és a hagyomány szigorú törvényéről - aminek magától értetődő része a levágott birkafej és a gyerekbanda is. Lányokról, akik a telefirkált házfalak vadító hősnőihez szeretnének hasonlítani, és nyolcéves fiúkról, akik többet tudnak a fizikai munkáról, mint a felnőttek. Vidám papucsokról, komolykodó családi összejövetelekről, tarka függönyökről és egy kis kerekeken álló fabódéról, amelyik egy szerteágazó családtörténet fészke lehet.
A kiírás valahol a másság és az azonosulás között kereste az egyéni színeket. Nem tudom, számított-e bárki is arra az eredményre, amit ez a néhány száz kelet-európai fiatal összehozott: arra a régióban már évszázadok óta ismeretlen szabadság-élményre, amit egy szeméttelepen játszó kisfiú kitárt karokkal képes átélni, sőt egyetlen mosolyával kifejezni. Vagy a húsvét idején egymást kóstolgató fiúkra és lányokra, akik nyolcan üldögélnek egy Trabant tetején. A fényképek ereje, a kifejezés méltósága nagyon hatásos, de itt, a Millenáris zöldjében, eldugva, a kiállítás nem sokat hoz a roma integráció ügyében. Pedig a fotósok mindent megtettek azért, hogy bemutassák, valójában hogyan is élnek roma fiatalok 2009-ben Európában.
