A Modemben bemutatkozó új kiállítás címe egyszerre utal a kezdetre és a végre. A kortárs szlovák képzőművészet ugyanis rengeteg szálon kötődik a huszadik századi avantgárd és modernista művészeti törekvésekhez, miközben valahol mégiscsak az új, globális, posztnacionalista és posztkommunista állapot adja a művek politikai és kulturális hátterét. A rendszerváltás időszakában szocializálódott kurátorok (Juraj Čarný, Gabriela Garlatyová, Richard Gregor és Mira Sikorová-Putišová) az általuk emblematikusnak tartott szempontok szerint állították össze saját, önálló szekcióikat. A négy perspektíva azonban több ponton is ?keresztezi? egymást, ezáltal árnyaltan rajzolódnak ki a ?zéró?, azaz a 2000-es évek jellegzetes, vizuális csapásirányai.
 |
| Erik Šille |
A kiállítás egyfelől izgalmas betekintést nyújt ? a földrajzi közelség dacára is kevéssé ismert ? szlovákiai kortárs képzőművészet elmúlt bő egy évtizedének termésébe, ugyanakkor ráirányítja a hazai nézők figyelmét a szlovák és a magyar művészeti közeg hasonlóságaira is. Ilyen például a korábban lefojtott, majd intézményesült avantgárd művészet, a szocialista múlt felszámolásának és a nemzeti kultúra kimunkálásának folyamata, valamint a modern politika és a modernista művészet ?posztmodern? (leginkább feminista) kritikája.
Az ideológiai komponenseken túl a kurátorok a medialitás és a képiség problematikáit, a reprezentáció és a kísérletezés dialektikáját hangsúlyozzák, hiszen ugyanúgy beválogatták a legismertebb ?nemzeti? sztárokat (Roman Ondák, Július Koller), mint ahogy helyet adtak az újabb, szubverzív hangoknak is.
