A festő finom színekkel ábrázolt lírai absztrakciói érdekes ellentétet képeznek a szobrász térkísérleti tanulmányokon alapuló munkáival. A friss diplomás művészek útkeresésének izgalmas folyamatába nyerhetünk betekintést, ugyanakkor nagyszerű példát kaphatunk arra, milyen fegyelmezetten és méltósággal él mindkettejük a művészi szabadsággal. A biztos mesterségbeli tudáson alapuló, formateremtő igényű művek frissességükkel hatnak. Az idő és tér örök probléma a művészi ábrázolás számára. Juhász Dóra és Cseh Lili különböző utakat jár be és különböző válaszokat talál: a két önálló szemléletmód, megfogalmazás és ábrázolás a művészek személyiségéből fakadó tulajdonságokban közös ? és talán ez a leglényegesebb a művészi érték létrehozásának folyamata szempontjából -, az alkotói folyamat iránti alázat tiszteletet parancsolóan nyilvánul meg a fegyelmezett alkotásokban. A kutatás következetessége a témában és a technikában való elmélyülésben, a kíváncsiság a megfogalmazásmód eredetiségében érhető tetten. Mindig is erős a kísértés egy ifjú művész számára, hogy a nagyhatású mesterek világába befészkelve magát a biztos igazodási pontok mentén próbálja megtenni óvatosan az önállóság felé vezető első lépéseket. Azonban Cseh Lili és Juhász Dóra számára nem ezt jelenti a művészet iránti tisztelet. Ők a saját útjukat járják, büszkén és bátran, a saját méltóságuk megteremtésével kívánnak felnőni ahhoz az örökséghez, amiből építkeznek. Cseh Lili művein a térélmény, a perspektíva kiválasztása soha nem független a mozás irányától és idejétől, értve ezen nemcsak a néző mozgását, a befogadás folyamatát, hanem az alkotás és az alkotó folyamatos kapcsolatát az inspirációt adó téri viszonyok komplementer hatásaival éppúgy, mint a megformálás során tudatosan vállalt nyitottságot. Mer eltávolodni az alapkoncepciótól, vállalja a mintázás során lehetségesnek mutatkozó új dimenziók beépítését a végleges műbe, nem fél a fragmentszerű megjelenítéstől, mert biztosan kezeli az arányokat. Meri vállalni a csöndet: az anyagban megjelenítés szerves részévé emelve az anyag hiányát, a kitekintést új terek felé. Mindig hagyva esélyt a felfedezésnek. Mindig rejtőzködve, lezáratlan kompozíciókkal ébren tartva a kíváncsiságot. És mindig kíváncsian, az egész iránti igénnyel, nem elveszve a részletekben megnyilvánuló érzékenységben. Juhász Dóra formai elemekből építi fel a képeit: a körök és függőleges vonalak, sávok végtelenjét a festői érzékenység avatja koherens egésszé. Pöttyös és csíkos képek ezek, s ha ezt mondjuk, nyilvánvaló, hogy nem nélkülöznek egyfajta könnyedséget, vidámságot, ami az ábrázolás talán legfőbb hitelesítője. A finoman modulált színek és a halmozott formák egyfajta önálló rendszert hoznak létre, amelyben a motivumok elevenné válnak, szinte lüktetnek. Egy lírai organikus világ képét vetíti elénk, ahol összhanggá válik a rendszer, és végtelenül személyessé. A képek vonzzák a szemet, szinte követelve a nézőtől, hogy járja be ő is a kutatás és megfogalmazás ezer esetlegességet rejtő folyamatát, és ezáltal ne csak a művel teremtsen kapcsolatot, hanem váljon az alkotói folyamat részesévé mind időben, mind intellektuálisan. A kiállítás helyszíne: Ateliers Pro Arts / A.P.A.!, Budapest, VIII. Horánszky u. 5. A tárlat megtekinthető: február 6-tól március 22-ig. Nyitva tartás: K - P: 14.00 - 19.00; Szo: 11.00 - 18.00
