Utaztató kiállítás

Pontosabban számunkra, európai emberek számára nem mindennapi, hiszen az afrikai, ázsiai és amerikai őslakosoknak sokkal inkább ő, a messziről érkezett "ceruzás ember" nyújt szokatlan élményt, ahogy hosszasan üldögélve valóságos világdarabkát álmodik a nem sokkal korábban még üres papírra. Raszler György Utak mentén című, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Kisgalériájában látható legújabb kiállításának grafikái mint megannyi misztikus képeslap tudósítanak - nem csak kilométerekben mérhetően távoli földrészekről. A rendkívüli finomsággal megformált grafitrajzok első látásra egy rutinos művész korrekt alkotásainak tűnnek, kicsit mélyebbre merülve bennük azonban rá kell jönnünk, hogy nemcsak egyszerű tájképekkel, hanem szinte egy fotó pontos, mégis a szemlélő egyéni szempontjait láttató alkotóerejével állunk szemben.

 

Az ember őszintén rácsodálkozik az aprólékosan kidolgozott részletek finomságára, és csak aztán veszi észre a fókuszban álló épület, szobor, szikla szemérmetlen pontosságát körülölelő, fátyolszerű homályt, amely észrevétlenül emel ki és fed el egyszerre. Az alkotó részleteket keres, azokra összpontosít, bennük pedig egy táj, ország: maga az ember tükröződik vissza. Legyen az dél-etióp buszátszállóhely, kambodzsai templom, törökországi vízmosás, vagy éppen laoszi cölöpkunyhó: valamennyi megjelenített elem vágyakozást kelt a távoli tájakban megtestesülő kultúrák megismerése iránt.

 

 

Raszler György bizonyos képekhez csatolt, rövid kommentárjai - amellett, hogy erős tanári vénáját is jól példázzák - érzékletes leírásaikkal, kedves történeteikkel szinte tapinthatóvá, majdhogynem átélhetővé teszik az adott pillanat varázsát. Érezni véljük a Gangesz partján álló hindu szentély lépcsőjén fröcskölő víz rémületét, magunk előtt látjuk az etióp gyerekek művész iránti rajongását, magunkon érezzük az indiai palota kapuján fenyegetően vicsorgó oroszlánfej átható tekintetét. Tisztán érezzük, hogy a grafikusművész miért indul útnak újra és újra, úttalan utakon, vagy éppen mellettük. Érezzük, talán vágyunk is ugyanerre, de nem cselekszünk. Talán majd egyszer. Addig is itt van Raszler György, aki közvetíti az elveszett, kicsit talán nekünk is címzett üzeneteket.