Mindjárt az elején egy zseniális korabeli karikatúra fogadja a látogatót Széchenyi Istvánról, amint öles léptekkel kel át a Dunán, hóna alatt egy rakás hajóval. A falakon a Dunához írt idézetek, Ady, Kányádi, Dobai Péter, Krúdy Gyula versei, novellái váltakoznak XIX. századi metszetekkel, régi cégtáblákkal, akvarellekkel, festményekkel. Barabás Miklós Clark Ádám vitorlás dunai ladikját rajzolta le, egy névtelen karikaturista II. Vilmos császár 1847-es pest-budai látogatását helyezte egy dunai lélekvesztőbe, ábrándos lelkű cselédlánnyal és allegorikus átok-figurával. De van itt csónakos csendélet Szőnyi Istvántól, az Angyalföldi Hajógyárban készülő tengerjáró heroikus képe Ék Sándortól, Zádor István és Rudolf Alt, Mednyánszky, Ámos Imre és Román György egy-egy szépséges műve hajókról vagy a pesti rakpart nyüzsgő életéről.
Ezek a képek egy egészen más várost örökítettek meg, mint amit ma tapasztalunk. Ma Budapest nem él együtt a közepén méltóságosan hömpölygő Dunával. A május végéig tartó Urbitális fesztivál, aminek keretében született vélhetően ez a kiállítás is, a város egyik legfájóbb hiányára érzett rá, amikor a Dunát választotta a rendezvénysorozat főszereplőjéül. Pest-Buda a dunai kereskedelmi forgalomról volt híres, a hidak tövében sokáig eleven volt a rakpart a piacok zajától, a polgárok lesétálhattak a vízhez, használták a Dunát, amire csak akarták. Az első dunai evezős verseny például a Lánchidat építő angol, olasz és magyar hídépítők között zajlott 1843-ban. A kiegyezés utáni városi életnek is fontos tényezője volt a Duna, a partjára épültek a legszebb paloták.
Ma világörökség a budapesti Duna-part látványa, de a vízhez lejutni csak bonyolult úton-módon lehet, a város és a víz közötti kapcsolatot autóutak zárják el. És még így is igaz, amit a tárlaton szereplő Dobai Péter-vers megfogalmaz: Budapest legszebb épülete a Duna. A hűtlen gazda lelkiismerete támadt fel most a májusi város-fesztiválban, és még ez a kis kiállítás is segíthet abban, hogy a városlakók fölfedezzék, micsoda kincs van a birtokukban, amelyet sokféle módon lehetne kiaknázni ma is, mint régen.
