Megesett már veled, hogy egy könyvet nem a tartalma, hanem a benne található grafikák miatt vettél a kezedbe? Hogy egy borító annyira elbűvölt, hogy csak amiatt megvásároltad a kötetet? Idén első alkalommal illusztrációs fesztivált rendeznek, melyre konkrét szövegre reflektáló képalkotásokkal lehet pályázni. Az irodalmi illusztrációk kiállításában és díjazásában a Petőfi Irodalmi Múzeum is részt vállal. Révész Emese művészettörténésszel beszélgettünk.
Mi volt az a pont, amikor eldöntötték, hogy megrendezik az első Budapesti Illusztrációs Fesztivált?
Képletes lenne azt mondani, hogy a világ legnagyobb illusztrációs seregszemléjén, a bolognai gyerekkönyvvásáron fogalmazódott meg ez az elhatorzás. Ha ellátogat oda valaki, pontosan érzékelheti a lemaradást, amiben Magyarországon vagyunk könyvművészetileg a világ fejlettebb részeihez képest. A Képzőművészeti Egyetemen tanítok művészettörténelmet, és sokat dolgozom együtt grafikusokkal. Rengeteg fiatal tehetséget látok, akik elvesznek, mert nem jutnak el a kiadókhoz a műveik, nem találnak utat a könyvpiachoz, és a kiadók sem találják meg őket.
Ön szerint milyen szerepet tölt be az illusztráció egy könyvben?
Azt gondolom, hogy két párhuzamos művészetről van szó. Az illusztráció nem alávetett, nem magyarázó szerepet tölt be, hanem egyenrangú a kép és a szöveg. Az olvasó-néző egyszerre kap képzőművészeti és irodalmi élményt. A kép plusz információkat adhat: kiegészít, továbbgondolásra késztet, elágazásokat és egyéni interpretációt nyújt.
Tehát cél lenne, hogy az emberek ne csak az olvasás, hanem a vizuális élmény miatt is vásároljanak könyvet?
Pontosan! Magyarországon többre értékelik az olvasók az írott szót és a nyelvi hagyományt, mint a képzőművészeteket. A jó illusztráció segíthet abban, hogy teret nyisson e művészeti ág felé a közönség számára.
Ehhez fontos lehet, hogy az illusztrátor tudjon kapcsolódni a könyv tartalmához. Hogyan valósul ez meg akkor, ha egy fiatalnak egy múlt századbeli szöveget kell feldolgoznia?
Egy jó klasszikus mű attól örökzöld, hogy minden kornak mond valamit. Csáthnak és Berzsenyinek is megvan az ezredfordulós olvasata. Az igazán nagy művész arról ismerszik meg, hogy minden korban van hiteles és adekvát jelentése. Az illusztrátornak tulajdonképpen az a dolga, hogy ezt kibontsa, hogy erre rávezesse az olvasót. A kedvenceim között vannak olyan könyvek, amik kedvet csinálnak egy mai kamasznak, hogy Adyt olvasson, mert olyan vagány képek kerültek bele, amelyek az ő képkultúrája felől nyitnak utat egy több mint százéves költő verseihez.
Mi kellene ahhoz, hogy népszerűbbé váljon ez a művészeti ág Magyarországon?
Ez egy sokszereplős, sok összetevős dolog, ami nem változik meg egyik évről a másikra. De a fesztivál módot ad arra, hogy beszéljünk róla. A színtér egyik szereplője a kiadó, ami üzleti alapon működik, a másik az illusztrátor, a harmadik pedig a vásárló. Sajnos minden oldalon problémák vannak. Magyarországon nincs professzionális illusztrátorképzés, míg például Olaszországban komoly hagyományai vannak ennek a mesterségnek.
A kiadók pedig elintézik ezt a kérdést annyival, hogy az olvasó nem igényli az illusztrált könyvet, és így bezárul a kör. Sajnos ily' módon nem jelennek meg színvonalas, szépen illusztrált kötetek – pláne felnőtteknek –, így módja sincs arra a közönségnek, hogy találkozzon ezekkel, vagy akár kialakulhasson egy gyűjtő réteg. Persze nagyobb az üzleti rizikó a kiadó részéről, hiszen drágább a díszkönyvek kiadása, de pontosan látjuk, hogy van ezekre vásárlóközönség. Minden ilyen rendezvény, mint ez a fesztivál, igyekszik beindítani ezeket a folyamatokat.
A pályázatról és az Első Budapesti Illusztrációs Fesztiválról itt írtunk.
