A Termékeny Félhold árnyékában
A tengerparti régió több ezer éves történelme során fontos közvetítő szerepet töltött be a különböző civilizációk között, s maga is jelentősen gazdagította az emberiség közös kultúrkincsét. A i.e. 7. évezredtől már lakott Ugarit települése a 3. évezredtől a világ első nemzetközi kikötőjeként ismert, s a Mezopotámiával, Egyiptommal, Égeikummal egyaránt kereskedő lakói találták fel az emberiség első valódi ABC-jét az i.e. 13. században.
Főnicia és a hellének
A i.e. 12. századtól a kánaániták örökségét továbbvivő főníciaiak egyik legfontosabb kikötővárosa, Arwad szintén a szíriai partvidéken található. A szigetkirályságot csak az asszírok tudták egy időre térdre kényszeríteni. Az arwadiak által alapított Amrit városa a szigettel szembeni partszakaszon a késő-főníciai korszak legjelentősebb régészeti lelőhelye. Az itt előkerült leletek bizonyítják, hogy a partvidék lakói már a 6. század második felében kezdődő achaimenida perzsa uralom alatt is intenzív kereskedelmet folytattak a görög városállamokkal. Mire i.e. 333-ban Nagy Sándor seregei élén fennhatósága alá vonta a szíriai tengerpartot, annak lakói már készen álltak a hellenizmus befogadására. A hódító halála után egyik hadvezére által alapított Szeleukida-dinasztia a szíriai partokhoz közeli Antiochiába helyezte székhelyét, s az egykori Ugarit közelében fekvő Latakiát birodalma legfontosabb kikötővárosává fejlesztve ismét hatalmas lökést adott a régió fejlődésének.
Római expanzió
A Szeleukidák uralmát i.e. 64-ben felváltó római korszakkal több mint fél évezredes békés virágkor vette kezdetét. A partvidék nemcsak az anyagi és szellemi javak, de a vallások kölcsönhatása és cseréje terén is élen járt. A terület első keresztény templomát a hagyomány szerint maga Péter apostol alapította az Arwad szigetétől északra alapított Antaradosz (a mai Tartus) városában. A késő antik Szíria egyes területein azóta sem látott sűrűségű településhálózatot életre hívó mezőgazdasági expanzió az ebből a szempontból szinte kutatatlan tengerparti régióban is hasonlóan virágzó civilizáció létrejöttét eredményezhette. A 6. század természeti csapásai (járványok, földrengések) és a perzsa támadások egész Szíriában derékba törték a fejlődést. A folyamatot a 630-as évek végén az iszlám hódítás pecsételte meg.
A keresztes hódítás
A 11. század végétől a partvidéket a keresztes hódítás kapcsolta be ismét a nyugati világgal közös vérkeringésbe. Az 1098-ban megjelent európaiak közel kétszáz évre megtelepedtek Levantén, s jelenlétük régen nem látott pezsgést hozott a térség életébe. Szíria ismét a kelet-nyugat találkozási helye lett, tengerparti kikötővárosai a különböző árucikkek és eszmék cseréjének színterévé váltak. A nagyobb hadjáratokat leszámítva békében zajlott az élet, ami sűrű településhálózat és az azt védő erődök létrejöttét eredményezte. Különösen igaz ez a korabeli fő útvonalaktól távolabb fekvő szíriai tengerparton, ahol a helyi lakosság túlnyomó többségét kitevő szekták igen jól megértették magukat a szintén kisebbségben levő európaiakkal. A biztonságot fokozta, hogy a terület nagy részét a templomos és a johannita lovagrendek kapták meg, akik a korabeli világ legnagyobb várait építettek államaik védelmére. Így épült fel a korszak leghíresebb keresztes vára a Krak des Chevaliers, és a hasonlóan monumentális Margat, Tartus és Safita várai is.
Várak és erődök
A várak építését és fenntartását elsősorban a lovagrendek kiterjedt európai birtokközpontjain (többek közt a magyarországi johannita és templomos birtokokon) megtermelt javak biztosították, de nélkülözhetetlenek voltak az egyéb adományok is. A világhírű Krak és Margat várát a keresztes hadjáratot vezető II. András magyar király 1218-ban személyesen is felkereste és örökkön fizetendő rendszeres évjáradékkal látta el. A magyar keresztesek egészen biztosan útba ejtették Tartus városát is és nagyon valószínű, hogy nemcsak a népszerű zarándokhely felett épülő Notre Dame katedrális, de az itteni templomos erőd építésére is hagytak adományokat; a templomosok archívuma azonban szinte nyomtalanul elpusztult. 1291 augusztusában utolsó támaszpontként a templomosok kezében levő Tartus városa is elesett. Az európaiak visszatérését megakadályozandó módszeresen elpusztították a partvidék településeinek egy részét, s a régió az ezt követő hat évszázados stagnálást követően a 20. században indult csak fejlődésnek.
Leletmentés
Az utóbbi másfél évtizedben a fejlődést kísérő mezőgazdasági és infrastrukturális expanzió drámai erejűvé vált, ami a régészeti szempontból alig kutatott régió több ezer éves páratlan kulturális örökségét végleges eltűnéssel fenyegeti.
2000-2002
Feldolgozták a keresztes erődök hálózatát a tengerparti régió déli részén. A leghíresebb keresztes várak őrizte Akkári dombvidék korábban nem tanulmányozott kisebb erődjei és gazdasági központjai környékén végzett dokumentációs munkák és régészeti terepbejárások során több eddig ismeretlen középkori lakótornyot, kisebb erődítést és számos római-bizánci lelőhelyet sikerült a régészeknek megtalálni és dokumentálni. Az újonnan felfedezett emlékek közül a Banyas közelében talált keresztes-kori malomépület technikatörténeti szempontból is különösen értékes.
2003
A régészek Tartus óvárosának középkori erődítésében folytattak ásatást. A korszak egyik leghíresebb templomos lovagrendi erődítésében vezetett első leletmentő feltárás során egy 28 m hosszú gótikus terem padlózata alatt sikerült olyan épületmaradványokat találni, melyek pusztulása összefügghet Szaladin szultán 1188-as ostromával, amelyet régészeti kontextusban eddig még nem sikerült megfognia a kutatásnak.
2003
Dokumentálták Krak des Chevaliers középkori graffitijeit. A II. András látogatását követően részben magyar pénzből fenntartott leghíresebb keresztes vár kápolnájának a falain sok a középkori keresztes helyőrség katonái által bekarcolt graffitit sikerült találni és felmérni, melyek feldolgozása hasznos adalékokkal szolgál a korabeli viseletről, fegyverzetről és gondolkodásmódról.
2003-2004
Megtalálták és dokumentálták az Orontész-völgy keresztes barlangvárait. A középkori arab és latin forrásokban egyaránt említett, de a kutatás számára eddig ismeretlen barlangvárakat az Orontész sziklaszurdokaiban folytatott régészeti terepbejárások során sikerült megtalálni. A máig jó állapotban levő erődök felmérése és a leletmentés egy része ipari alpinista módszerek segítségével történt. A nehezen megközelíthető völgyrendszer bejárása során több tucat római-bizánci kori sziklába vájt barlangtelepet, kolostort és kriptát találtak és mértek fel.
2005
Elkezdték kiépíteni a tengerparti Holt-városok és Tartus megye térinformatikai adatbázisát. A korábbi évek előkészítő munkálatait követően a tengerparti hegyvidék belső területein folytatott terepbejárások során megtalálták az egyértelmű bizonyítékait a Szíria más területeiről ismert késő antik Holt-városok helyi megfelelőinek. A Szíriai-Magyar Régészeti Misszió így az elmúlt években talált több száz antik és középkori lelőhelyet a rájuk vonatkozó történeti régészeti és földrajzi adatokkal egy digitális térinformatikai adatbázisba rendezi, melynek felépítését 2005-ben kezdték meg.
A 2006-os év munkálatai 3 hónapig (július, augusztus, szeptember) tartanak, és a következő szempontok szerint csoportosíthatók:
Terepmunka 2006
Teljeskörűen feltérképezik a Tartus környéki régió régészeti lelőhelyeit. A föníciai Amrit és a római-bizánci, valamint középkori Tartus városának feldolgozása ugyanis nem végezhető el az őket körülvevő vidéki településhálózat emlékeinek részletes feldolgozása nélkül. A munkát persze nagyban nehezíti, hogy a vidéket az elmúlt két évtizedben teljesen átalakította a mezőgazdasági és a lakóterületek terjeszkedése. Emiatt az erősen beépített lelőhelyek lokalizálása a hagyományos források és módszerek (arab és latin nyelvű történeti források vizsgálata, koraújkori utazók munkáinak tanulmányozása, toponímiai és topográfiai kutatás, a helyi lakosság ismeretanyaga) mellett erősen kell, hogy támaszkodjon a tájátalakítást megelőző időszakok és az utóbbi években készített légifotók és műholdfelvételek elemzésére.
"Holt-város"-kutatás
A késő antikvitás mezőgazdasági konjunktúrája következtében Szíriában a korábban alig művelt területeken is megsokszorozódott a települések száma. Szíria központi területein több száz ebből a korból származó település, az ún. Holt-városok emlékeztetnek ma is erre. Ezek közül idén a két legfontosabb és legreprezentatívabb teljes város feldolgozását fogják elvégezni. Ez magában foglalja a geodéziai és építészeti felmérést, a település környezetében elterülő egykori mezőgazdasági területek és infrastruktúra dokumentációját, valamint a felszíni leletanyag tanulmányozását. Ezt a páratlan építészeti örökséget jelenleg az UNESCO által támogatott régészeti parkok rendszerébe szervezik.
Régészeti szondák
Idáig a tengerparti régió egyetlen középkori lelőhelyén sem végeztek kerámiadokumentációval egybekötött ásatást, így a szakértők a térség sajátos középkori kerámiahasználatáról és annak előzményeiről nagyon keveset tudnak. Az Umm Hush keresztes váránál eddig végzett dokumentációs és felmérési munka eredményeképp 2006 nyarán a régészeknek lehetősége nyílik olyan régészeti szondák nyitására, melyek leletanyaga reményeink szerint nem csak a középkori, de a késő antik anyagi kultúrára is fényt vet és segíti a más helyszínen folytatott terepbejárások során gyűjtött felszíni kerámia pontosabb értelmezését.
Digitalizált régészeti topográfia
A helyi régész és muzeológus szakemberek bevonásával zajló nagyszabású munka alapfázisaként egy olyan speciális rendszert építenek, mely képes a megye összes lelőhelyének minden adatát (térképek, műholdfotók, leletanyag, történeti források, lelőhely fotók és alaprajzok) tárolni. A speciális térinformatikai rendszer kidolgozása és feltöltése után lehetővé válik a régió késő antik és középkori történeti-régészeti településtörténetének hatékonyabb és pontosabb tanulmányozása.
Tervek és előkészületek
A régészek 2007-től a partvidék két legjelentősebb és leglátogatottabb keresztes erődítményében, Margat és Tartus váraiban is megkezdhetik a munkát. A magyarországi tudományos és oktatási intézmények bevonásával történő munkálatok előkészítését (helyzetfelmérés, tervkidolgozás, csapat összeállítása, költségvetés elkészítése) idén nyáron kezdik meg.
Médiavisszhang
A szélesebb közönséget az eddigi gyakorlatnak megfelelően a szíriai és magyar TV csatornák közreműködésével készített riportok és helyszíni felvételek segítségével fogják megismertetni a kutatás eredményeivel. A 2006-os szezon során elért eredményeket októberben egy magyarországi sajtótájékoztató és kiállítás keretében kívánják bemutatni.
Az expedíció magyar résztvevői: Major Balázs (régész, arabista, történész, az expedíció vezetője), Bertók Gábor (régész, légifotós, térinformatikus), Molnár Gábor (geofizikus, űrkutató), Vágner Zsolt (régész), Bechtold Eszter (régész, egyiptológus), Sajti Zoltán (geodéta), Borosházi Tamás (építészmérnök), Zsembery Ákos (építészmérnök), Práczky István (grafikus), Cserfalvi György (informatikus - fotós). Szíriai résztvevők: Dawud Jamal (építészmérnök), Bassam Alqaht (történész-muzeológus), Sharbel Yunis (építész-informatikus), Zaynab Jahjah (építész), Lorna As'ad (régészhallgató), Samar Ramadan (régészhallgató), Sammah Dayyub (régészhallgató), Suhayr Muhammad (régészhallgató), Zayna Al-Shaykh (építészhallgató).
Szent Jakab nyomában: a zarándoklatok története
Tolvaly Ferenc El Camino - Az út című filmjének alkalmából a Múlt-kor három fejezetben tekinti át a zarándoklatok történetét. A következőkben a legfontosabb általánosságokat mutatjuk be, a fő hangsúlyt a keresztény kultúrkörre helyezve.
Sághy Marianne: Templomosok a máglyán (Rubicon 1995/6-7)
A templomosok perében modern korunk politikai pereinek már minden alkotóeleme megtalálható: manipuláció, megfélemlítés, propagandisztikus hatás mellett nem elhanyagolható szempont, hogy sem a perben részesek, sem a kívülállók ne láthassanak át tény és képzet, törvény és törvénytelenség, bűnösség és ártatlanság kettőségén.
A keresztesek ezüstje Tel-Avivban
A 13. század közepéről származó, ritka érme került elő egy Tel-Aviv külvárosában folytatott ásatáson - jelentette be az Izraeli Régészeti Hatóság (Israeli Antiquities Authority). Az ezüst féldrachmáson - mely a régészek szerint 1251 és 1257 között keletkezhetett - egy kereszt, egy háromágú liliom és a keresztény szentháromság arab nyelvű leírása látható.
Kristó Gyula: A II. András-ág (Rubicon 2000/3)
Az Árpád-ház 450 éves országlásának zárófejezete az a 96 év, amit II. András és leszármazottai töltöttek a trónon. Szinte az egész 13. századot az ő uralkodásuk fogja át. A meráni uralom, az Aranybulla, a tatárjárás és a muhi csata, a kunok betelepedése, várak építése, városok alapítása, a királyi hatalom szétzilálódása, az országnak a felbomlás állapotába jutása mind-mind velük, illetve az ő idejükben esett meg.
Kiállítják a keresztes háborúk kincsét
Először rendeztek kiállítást a Louvre-ban a franciaországi román stílusú művészetről. Ez azért is meglepő, mert ennek a művészeti korszaknak itt van a legtöbb fennmaradt tanúsága, bár kétségtelen, hogy Franciaország gótikus emlékeinek ragyogása a reims-i katedrálistól a párizsi Notre-Dame-ig elhomályosítja a kora középkori művészeti kincseket.
A pápa visszaadta az ortodox pátriárkák ereklyéit
I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka Rómába látogatott, hogy II. János Pál pápa kezéből átvegye Naziánci Szent Gergely és Aranyszájú Szent János eddig Rómában őrzött földi maradványait. Az ereklyéket 1204-ben a keresztes hadak rabolták el Konstantinápolyból és azóta a római Szent Péter bazilikában őrizték.
