Fotókiállítással emlékeznek meg Kertész Imre Nobel-díjas magyar író születésének 90. évfordulójáról Szabadkán. A kiállítás az író tanulóéveit, valamint első feleségének, Vas Albinának (1920–1995) megrendítő sorsát mutatja be.

Kertész Imre és Vas Albina 1953. szeptember 14-én ismerkedtek meg egy kávéház teraszán. Kertész Imre akkor 24 éves, katonai szolgálatát töltő fiatalember volt, a 33 éves Vas Albina pedig két hete szabadult a kistarcsai internálótáborból.

Vas Albina szabadkai zsidó családban született, édesapja vezető beosztású banktisztviselő volt, akit a Délvidék visszacsatolása után elbocsátottak állásából és ötvenkilenc évesen meghalt. Édesanyját Auschwitzban gyilkolták meg, húga szintén 1945-ban halt meg, ismeretlen körülmények között. Utóbb a család teljes vagyonát elkobozták.

Vas Albina 1949 körül

Albinának még a szabadkai gyűjtőtáborban sikerült egy német tisztet megvesztegetnie, aki kimentette és magával vitte Budapestre. A fővárosban a Gestapo többször is kihallgatta, majd nyolcheti fogvatartása során meg is kínozta. Albinának tisztázatlan körülmények között sikerült megszöknie. Az utcán megismerkedett egy arra járó idegennel, Strobl Ferenccel, aki magához vette, bújtatta és hamis papírokat szerzett neki.

A háborút követően összeházasodtak: Strobl Ferenc a MÁV egyik főtisztviselőjeként dolgozott egészen 1949-ig, amikor váratlanul letartóztatták. A vád szerint főnöke megbízásából valutaüzérkedésben vett részt. A koncepciós eljárás teljes sajtónyilvánosságot kapott, az akkor harmincesztendős Strobl Ferencet pedig a börtönbüntetés mellett teljes vagyonelkobzás is sújtotta.

Albina a nagypolgárinak számító belvárosi lakásból egy apró garzonba költözött és pincérnőként kezdett el dolgozni, majd egy ideig teherautósofőrként folytatta munkáját. Férjétől elvált, munkahelyeket váltva ismét felszolgáló lett. 1952 őszén egy utólag nehezen rekonstruálható ügy miatt újabb kirakatper áldozata lett, immár gyanúsítottként, többévi börtönítéletre számítva.

Albina vádemelés és ítélethozatal nélkül töltött egy évet vizsgálati fogságban és Kistarcsán. Elkobzott, mindössze 28 négyzetméteres lakását 1954 tavaszán sikerült visszakapnia. Kertész Imrével ekkortól kezdve 1991-ig, az író édesanyjának haláláig a Török utcában lakott, szegényes körülmények között.

Fotó: Kertész Imre Intézet

Az első öt évben gyakorlatilag Albina fizetéséből éltek, Kertész Imrének alkalmi munkái voltak csupán: barátaival közösen a Magyar Rádiónak írt rövid, vidám jeleneteket és a Magyar Nemzetben jelent meg nagy ritkán egy-egy cikke.

1960. június 2-án Vas Albina és Kertész Imre polgári esküvőt kötnek, amelyet így mesélt el az író:

„Egyszer mentünk a Margit körúton, Mártírok útjának hívták akkor, a Tanács felé, Albina kezében szatyor volt, joghurt meg más izék, barátságos dolgok, és akkor azt mondta, hogy menjünk föl, és házasodjunk már össze, hiszen ez mégiscsak jobb lenne. És be is mentünk. Kiderült, hogy a házassághoz tanúk kellenek, akkor följött a portás, a másik tanú nem is tudom, ki volt, valami tisztviselőnő, és egy pillanat alatt összeházasodtunk. Ez nem változtatott a lényegen… legalizáltuk az illegalitást.”

Albina továbbra is pincérnőként dolgozott, leghosszabb ideig a Széna téri Mézes Mackó büfében. Kertész Imre ebben az időben, felhagyva a vígjátékírással és lemondva a biztos egzisztenciáról, egyre szisztematikusabban kezd dolgozni: első regényén, mely csak a befejezése után kapta a Sorstalanság címet. A mű tizenhárom évnyi, kudarcokkal teli munka eredménye.

Albinára ismerősei vidám, szabadszájú nőként emlékeznek rá, aki sosem volt hajlandó félni a kádári világ idején.

Kertész Imre kétszer is tervezte, de végül mégsem tudta megírni Albina történetét.

„Nem az élete volt nagyszerű: ő maga volt nagy lélek. (…) Vállalta mellettem eleinte a gúnyt, az értetlenséget, a nehéz munkát; s ha végül talán mégis sikerült létrehoznom valamit, e szellemi termékekben az ő hite, az ő munkája is jelen van, ahogyan az arca, a lénye, az alakja is minduntalan fel-felbukkan e könyvek lapjain. Az én munkám az ő emlékműve is” – írta a most először publikálásra kerülő Gyászbeszédben.

A fotótárlat október 17-től november 11-ig lesz látható a Szabadkai Kortárs Galériában.