- Orbán György 2002 óta rendezi meg évente a budapesti Ráday utcában az Europoetica kortárs költészeti fesztivált. Mit hozott az idén Berlinből?
- Másodszor voltam a berlini költészeti fesztiválon, és egyre erősebben tapasztalom, hogy a költészet befogadása világszerte nagyjából hasonló helyzetet mutat: a reading poetry, a versolvasás, az olvasott vers pozíciója évről évre gyengül. Egymástól függetlenül sokan keresnek olyan formákat, amelyek a költészetet performansz-szerűen kínálják. Zenével, filmmel, színpadi akcióval, összművészeti eszközökkel. Nem véletlenül van már évek óta a berlini fesztiválon is film és koncert, és ezért erősödik a nemzetközi fordítástechnológiában a digitális módszer, sőt helyet kap az internet is. Úgy tűnik, hogy a különböző költészeti fesztiválokon a maga módján mindegyik rendező csapat így próbálja népszerűsíteni a kortárs költészetet: az előadásmód újabb formáival.
A Literaturwekstatt Berlin kezdeményezésében indult el a www.lyrikline.org honlap, ahol mp3 formátumban eredeti nyelven hallgathatók meg versek a szerző előadásában, amit ugyanitt írásban lehetőleg minél több nyelvre fordítanak. A fesztiválon jelen lévő versek és fordítások széles bázisát adják ennek a költészeti anyagnak - kizárólag kortárs költészetről van szó -, a weboldal biztosít lehetőséget arra, hogy ezek a fesztiválra készült fordítások ne tűnjenek el, hanem minél szélesebb olvasó- és hallgatóközönséghez jussanak. A lyrikline-on alapvető igény, hogy a vers a költő tolmácsolásában, jó minőségben, eredeti nyelven legyen hallható.
- Magyar költők is szerepelnek rajta?
- Sok kortárs magyar költő anyaga van fenn a weboldalon. A lyrikline-ra a Petőfi Irodalmi Múzeumnak van önálló szerződése, mivel az korábban indult, mint ahogyan mi bekapcsolódtunk a berlini fesztiválba. A Ráday utcai Europoetica nemzetközi költészeti fesztivál 2006-tól van jelen Berlinben, magyar részről egyedül. Magyarországon a mi szervezésünkben született meg az első hazai nemzetközi költészeti fesztivál.
- A folyamat, amit Berlinben tapasztalt, azt jelenti, hogy a kortárs vers egyre szűkebb közönségre támaszkodik?
- Egyáltalán nem, hiszen nem a verbális, hanem az olvasott vers szorul vissza, a hangzó nem, hiszen szinte zenei minőségben van jelen a hallható költészetben. A legérdekesebb számomra az volt, ahogy minden fesztivál megpróbálja a saját módszerével értelmezhetővé tenni a más-más nyelveken megszólaló szerzőket. Berlinben a Weltklang programon például a felkért szerzők eredeti nyelven adják elő a verseiket, a német nyelvű fordítást egy kis füzetben párhuzamosan lehet olvasni. Ehhez persze komoly szervezettségre és pénzre van szükség. A portugál esten az eredeti felolvasás hátterében vetítették a német fordítás szövegét. A pozsonyi Ars Poetica költészeti fesztiválon a szerző kiáll a színpadra, elmondja saját nyelvén a versét, utána színinövendékek elszavalják ugyanazt szlovákul. A német közönségnek szinte zenei élményt jelent, ha eredeti nyelven hallhatnak egy verset, úgy fogadják, mintha egy speciális koncert lenne. Nekem első hallásra izgalmas élmény volt, de másfél órán át nem "tart ki", gondolom itthon se lenne célravezető ez a módszer.
- Ezek szerint ebben az újfajta költészetben egyáltalán nem mindegy, hogy a költő mennyire alkalmas a saját verse előadására?
- Bizonyos szempontból ez a készség fontosabb lett, mint korábban. Aki nem jó előadó, az élőben nem lesz sikeres. De ha jobban belegondolunk, el kell ismernünk, hogy a költészet évezredeken át közösségi műfaj volt, énekelt vers, még Balassi is odaírta a verseihez: ad notam...
Valójában két külön dologról van szó, a hangzó költészet és az írott költészet nem ugyanaz. A mai költészeti fesztiválok környezete, az újabb műfajok megerősödése egyértelműen a hangzó költészet pozícióit erősítik. Minden évben újabb ötletek és újítások vetődnek föl, másképp kezdenek gondolkodni a költészetről, mint eddig. Ez nem pozícióvesztés, hanem irányváltás: a vers nem tűnik el, csupán más formában jut el a befogadóhoz. Ez adekvát reakció a mai individuális korra, egy újfajta közösségi élmény, amelyben a költészet átlépi a megszokott műfaji határokat.
- Miben tud újat mondani a Budapesten évente megrendezett Ráday utcai költészeti fesztivál?
- A Ráday utcai költészeti fesztivál attól egyedi az európai mezőnyben, hogy csak mi kötjük a kortárs költészetet egy liturgikus térhez, jelesül a Bakáts téri templomhoz. A liturgikus nyelv és a kortárs szerzők viszonya érdekel minket. Ez csak a mi fesztiválunkra jellemző, és ez a karakter határozottan érdekli a többi fesztiválszervezőt. Idén is sikerült hosszú távú kapcsolatokat találni, 2009-től három éven át szeretnénk egy olyan válogatást bemutatni, amelyik a Duna vonala mentén keresi a poétikai határokat, ehhez találtam most kiváló partnereket, ha különösen hangzik is, de Pozsonytól egészen Iowáig.
