Akkor beszélgettünk utoljára, amikor a berlini Staatskapellébe százötven fuvolista közül téged választottak ki a kétéves akadémiai programra.
2022 szeptemberével indult az első szezonom a zenekarral. Intenzív, kihívásokkal teli, ám közel tíz nagyon izgalmas hónapon vagyok túl, ami alatt fantasztikus zenészekkel és kiváló karmesterekkel dolgozhattam együtt. A zenekar sokszínű: gyakran párhuzamosan futó operákban, szimfonikus koncerteken és balett projektekben játszunk együtt. Legutóbb a Staatsbalett és a Staatskapelle együttműködésében létrejött Stravinsky-esten a Petruskát és a Tavaszi áldozatot adtuk elő. Hihetetlen élmény volt, boldog vagyok, hogy a részese lehettem; minden előadás telt házas és nagy sikert arat.
Milyen koncertek nyújtották számodra az elmúlt időszak legmeghatározóbb élményeit?
Nehéz csupán párat kiemelni, minden egyes előadás más okból válik maradandó élménnyé. Májusban ünnepeltük az Akadémia 25 éves jubileumi évfordulóját, amelyen Daniel Barenboimmal Mozart Jupiter-szimfóniáját és Wagnertől a Siegfried-idillt játszottuk. Hatalmas lehetőség volt tanulni a világhírű karmestertől és együtt zenélni az egykori akadémista tagokkal. A másik ilyen kiemelkedő koncertélményem Sir Simon Rattle karmesterhez köthető, akivel Mahler IX. szimfóniáját adtuk elő a Berlini Filharmonikusok színpadán. Simon Rattle személyisége, alázata, odaadása hatalmas inspiráció számomra; a zene és az emberek iránti szeretete példaértékű.
Akkor harmadikként említhetjük a New York-i fellépést?
Abszolút, ez ráadásul derült égből villámcsapásként ért. A fiatal ír származású hegedűművész és karmester, David Tobin több koncerten is hallott játszani Berlinben, és az ő ajánlására kapcsolatba ketültem Julie Jordan zongoraművésszel, aki az elmúlt évtizedben fiatal tehetségeket patronált. Így kerültem a Shinig Star programsorozatba, aminek ezúttal a New York-i Carnegie Hall egyik koncertterme, a Weill Recital Hall adott otthont. Az esten a New York Concerti Sinfonietta kamarazenekar főleg Mozart-műveket adott elő, és hárman léptünk fel velük, mint a Shining star kiválasztottjai.
Én a G-dúr fuvolakoncert első tételét játszottam, Johnny Blake ír származású fiatal hegedűs a D-dúr hegedűversenyből adott elő részleteket, a koncert legfiatalabb tehetsége, a 9 éves Tiantian Gao pedig az Esz-dúr zongoraversennyel kápráztatta el a közönséget. A koncert színfoltjaként egy-egy Rachmaninov-, Schumann- és Bach-zongoramű is felcsendült. Fantasztikus élmény volt új művészeket megismerni, általuk inspirálódni! A másik felejthetetlen élményt a koncert utáni séta jelentette a Carnegie Hall folyosóin, ahol Jascha Heifetz hegedűművész és Maria Callas operaénekes arcképe mosolygott vissza rám. De Csajkovszkijt, Mahlert vagy akár Bartók nevét is említhetném, akik szintén a Carnegie Hallban adtak legendás koncerteket.
Jól érzed magad Berlinben?
Zeneileg pezsgő város, aminek a zsongása sokat ad hozzá a mindennapjaimhoz és motivál a pályámon. Számtalan új kulturális irányzatot és azok képviselőit ismerhetem meg, miközben a világ vezető zenekarainak koncertjei által a klasszikusokhoz is visszanyúlhatok, megérthetem a múltat. A legnagyobb fejtörést sokszor a döntés okozza, hogy a rengeteg kuriózum közül mit válasszak. Nagyon hálás vagyok, hogy 18 évesen Németországba kerülhettem, és olyan kihívások elé állított az élet, amelyek otthon talán nem, vagy nem ilyen formában érkeztek volna.
Hova szeretnél szerződni, ha végzel?
Négyéves a bachelor képzés Frankfurtban, ahol a zeneművészeti egyetemet kezdtem, de a berlini kétéves akadémia miatt halasztottam. Szeptembertől újból próbajátékokra szeretnék járni és mellette a tanulmányaimat is befejezni. Szükség van a nagy álmokra, amelyek tárgya mindig maga a zenélés marad. Hogy hol, az másodlagos. Az út végeláthatatlan, és amíg ilyen inspiratív közeg, ennyi kiváló művész és zeneszerető ember vesz körül, akiktől tanulhatok, nem is fontos, merre visz.
Keszei Johannával készült portréinterjúnk itt olvasható.
A nyitóképen Keszei Johanna Maria Callas arcképe mellett a a Carnegie Hallban.
