KÉSZRejtelmek - LÉLEK-HEGY

Bizonyára jól ismertek ezek a minták (Proust és Joyce művei) a franciás műveltségű, Franciaországba emigrált, ma is ott élő író számára, regényét azonban az európainál ősibb, a kínai kultúra jelrendszerére és szellemiségére visszavezethető szimbólumok és bölcseleti elemek teszik egyedivé és sajátossá. Ahogy a kínai irodalom kiváló ismerője, Zombory Klára írja, a művön végigvonul a taoizmus filozófiai, természetfilozófiai rendszere. 81 fejezetből áll, mint a taoizmus alapműve, a Lao-cénak tulajdonított Tao Te King. Zombory azt is megjegyzi, hogy a regényt tulajdonképpen az egyén teljes autonómiájának tiszteletén alapuló taoista felfogás szervezi.

 

Ugyanakkor a Lélek-hegy titkokat és izgalmakat rejt az európai kultúrán nevelkedett, a taoizmusban és más keleti bölcseletekben nem igazán jártas olvasó számára is, nemcsak egzotikus anyaga kapcsán, hanem a modern élethelyzettel való lélektani és egzisztenciális párhuzamai, valamint virtuóz elbeszélő-technikája révén is. Gao Xingjian művének egyik vonulatát életrajzának tényei képezik. Az író, aki egyébként festőművész és színházi rendező - egyike a kínai kísérleti színház megteremtőinek - a kulturális forradalom alatt átnevelő táborban volt, és csak 1979-ben publikálhatott újra. Modernista jellegű színműveit a kínai kritika ellenségesen fogadta, a Másik part című drámáját hazájában betiltották. 1986-ban, tévesen, tüdőrákot diagnosztizáltak nála, s a kiúttalan élethelyzetből kiutat keresendő elindul egy sajátos "zarándokútra": 10 hónapig utazgat Szecsuan tartomány elhagyatott, hegyes tájain, a Jangce folyó útját követve egészen a tengerig. Közben népdalokat, mondákat gyűjt, s megpróbál szembenézni önmagával, értelmezni addigi életét, s megtalálni a belső biztonságot és nyugalmat. Az önéletrajzi elbeszélés a regényben egyre mélyül, mind meghatározóbb az elvont tartalom, a kulturális és egzisztenciális önazonosság keresése. Miután az elbeszélő belefeledkezik az ősi hitvilágba, a balladák és a mesék birodalmába, mintha tényleg megtörténne a lélek megtisztulása, önmagának, útjának megértése.

 

A regény elbeszélő szerkezete külsőleg sokban emlékeztet az európai modern (és posztmodern) regényre. Több nézőpont kapcsolódik benne össze, az "én" több szemszögből tárul fel előttünk; vannak "női" és "férfi", személyes és személytelen történetek, amelyek dialogizálnak egymással. Például a maszk, az identitáskeresés egyik meghatározó szimbóluma a Lélek-hegyben is értelmezést nyer, miközben tárgyiasul, és az ősi kulturális relikviák mitologikus világába vezeti el az olvasót. A guiyangi múzeumban talált, fából készült emberarcú állatmaszk jeleníti meg a modern ember egyik központi dilemmáját - az arc elvesztését: "Ember nem tudja levenni ezt a maszkot, ami saját testének és lelkének kivetülése, nem tudja levetni az arcáról, mert hozzánőtt...", "...a maszk már kiegészíti, nincsen saját akarata, vagy akarata éppen lenne, de nem tudja azt kifejezni, ami azonos az akaratnélküliséggel; örök arcot ad az embernek, aki meglepetten vizsgálhatja magát..."

 

A Lélek-hegy keresése közben megidéződnek a regényben a titkos rituálék és a sámánizmus szertartásai, újjáélednek az ősi kínai mítoszok (például a rókadémonokról, a jian kígyóról), ám ezzel egy időben megismerkedhetünk a mai Kína életével is, a város és vidék ellentétével, az étkezési szokásokkal, a kis üzletekkel, ahol lótuszlevélbe csomagolt sózott húst árulnak, az ökológiai problémákkal, a pandamedvékkel stb.. Az elbeszélők időnként szabadosan kitárulkozóak, főként akkor, amikor a szexualitásról esik szó. A nő-férfi viszonyt a regényben rendkívüli személyes érzékenység és érzékiség hatja át. Ugyanez vonatkozik az irodalomra és a nyelvre irányuló, elbeszélői reflexiókra is. A szövegben folyamatosan szerepelnek az éppen most íródó műre való utalások, minek eredményeképp a Lélek-hegy (maga a lélek) keresése egyben az autentikus nyelv és önkifejezés megtalálásának a nehézségeit is magában foglalja: "Hogyan találhatunk félbeszakíthatatlanul zengő, dallamnál nagyobb ívű, szókapcsolatok és mondatok határain túllépő alanyt és állítmányt, nem megkülönböztető, személyes névmásokat nem használó, logikát eltaszító, kiterjedő, képekből, hasonlatoktól, asszociációktól, szimbólumoktól szabad, világos, tiszta nyelvet?"

 

Gao Xingjian méltán világhírű regényét Kiss Marcell kiválóan fordította magyarra. A regény világában való eligazodást segítik jegyzetei, és szintén hasznos a személynevek és földrajzi nevek esetében a pinyin átíráshoz mellékelt magyar kiejtési táblázat.