A magyar költészet napját 1964 óta minden évben április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük. Az idei év azért is különleges, mert a költő születésének 120. évfordulója mellett egy másik jelentős alkotóra, Márai Sándorra is emlékezünk, aki 125 évvel ezelőtt, szintén ezen a napon látta meg a napvilágot. Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) könyvesboltjában különleges lapszámok és eredeti kiadványok idézték fel a két alkotó életútját és munkásságát. Az ideiglenesen kiállított válogatás célja, hogy bemutassa, hogyan formálódott a két alkotó pályája a korabeli sajtó és irodalmi közeg tükrében. A kiadványokat Hegedüs Krisztina, az OSZK periodikafeldolgozó osztály vezetője ismertette az érdeklődőkkel.
József Attila már életében is megosztó személyiség volt – zseniális, érzékeny költőként és radikális gondolkodóként is ismerték. A bemutatón olyan időszaki kiadványok eredeti példányait lehetett megtekinteni, amelyekben a költő versei először jelentek meg: ilyen volt például a Nyugat, a Szép Szó vagy a Szeged – ez utóbbiban publikálták először József Attila Tiszta szívvel című versét is. A vers megjelenése után Horger Antal professzor elbocsátotta a költőt az egyetemről, ezzel megakadályozva azt is, hogy később tanári pályára léphessen. A periodikabemutató egyik különlegessége, hogy a lapot – amely jellemzően csak mikrofilmen érhető el – most fizikai formájában is megtekinthették az érdeklődők.
József Attila nemcsak költőként, hanem publicistaként is jelentőset alkotott. A Szép Szó, amelyet Ignotus és Fejtő Ferenc társaságában szerkesztett, a Nyugat alternatívájaként indult, élesebb társadalomkritikával és humanista értékekkel. – A Szép Szó cím, mint kiderült, nem csak irodalmi szempontból értendő, József Attila az egyik szerkesztői bejegyzésében szépen kifejti, hogy a szép szó alatt nem egyszerűen arra gondol, hogy szép szavakkal fejezzük ki magunkat, hanem hogy legyünk toleránsak, megértőek egymással – mondja Hegedüs Krisztina. Ebben a lapban jelent meg József Attila Thomas Mann üdvözlése című verse is – a vers, amely egyértelműen kiáll az európai értékek, az egyenlőség mellett.
Különleges dokumentum a Valóság című lap egyetlen száma is, amelynek József Attila volt a kiadója és szerkesztője. A folyóirat társadalomkritikus hangvétele miatt hamar ellehetetlenült. A lap különlegessége, hogy több jelentős szerző álnéven közölt írása is megjelent benne, köztük Lukács Györgytől, Rajk Lászlótól és Fejtő Ferenctől.
A bemutató fontos dokumentuma József Attila Szabad-ötletek jegyzéke című szövege is, melyet a költő pszichiátere – és egykori szerelme – javaslatára vetett papírra. A szöveg nem irodalmi céllal készült, mégis megrendítő bepillantást nyújt a költő lelkivilágába. József Attila már ebben is utalást tesz az öngyilkosságra, habár már jóval korábban, gyerekként is megpróbált véget vetni az életének, meséli Hegedüs Krisztina.
„Először tizenhárom éves korában próbált öngyilkos lenni, többször is megpróbálta élete során. Nagyon érzékeny ember lehetett, mert amikor a nővére megszidta, akkor is öngyilkos akart lenni: lúgot akart inni, de szerencsére a lúg helyett a keményítőt itta meg.”
József Attila halálát máig homály fedi. Öngyilkosság vagy baleset? – a kérdés nyitott. A József Attila életművét körvonalazó periodikabemutató záró szekciója három fontos nekrológot is bemutat, köztük egyet a Pásztortűzben, valamint két megrendítő búcsúírást a Szép Szó hasábjain. A folyóirat utolsó száma gyászszámmá vált, Móricz Zsigmondtól Déry Tiborig sokan emlékeztek meg a tragikusan fiatalon elhunyt költőről.
A bemutató arra is rávilágított, hogy József Attila rendkívül termékeny alkotó volt. Alig több mint harminc év jutott neki az életből, de ez idő alatt olyan életművet hozott létre, amely nemcsak a magyar irodalom, hanem az egyetemes emberi érzékenység egyik legnagyobb dokumentuma. A kiállítás betekintést enged ebbe a páratlan világba.
A bemutató második részében Márai Sándor publikációit tekinthették meg az érdeklődők. Márai 17 évesen már álnéven írt, és egy pályázaton elbeszélésével díjat is nyert. A bemutatón többek között ezt az 1917-es publikációit is megtekinthették a résztvevők. Három jelentős napilapban publikált hosszú éveken keresztül: a Pesti Hírlapban, az Újságban és a Magyar Nemzetben. Thomas Mann 1935-ös budapesti látogatásakor Márai Emigráns címmel írt róla tárcát, amely a fasizmus elől emigráló írót mutatta be – ebben Márai már érett stílusban szólalt meg.
Bár fiatal korában költő szeretett volna lenni, Márai regényíróként vált igazán ismertté. Elsőként Herczeg Ferenc Új Idők című lapjában jelent meg A gyertyák csonkig égnek című regénye folytatásokban, amely egy idős tábornok és egykori barátjának találkozását írja le.
A bemutatón szerepelt egy 1945-ben, a Magyar Nemzetben megjelent írása is Beszéljünk másról? címmel, amely a háború utáni lelki pusztításokra és az emberi kapcsolatok helyreállításának fontosságára hívta fel a figyelmet. A Halotti beszéd című műve szintén szóba került, amely utalás az első magyar nyelvemlékre és Kosztolányi azonos című írására.
– Márai 1948-ban elhagyta Magyarországot, és megfogadta, majd végrendeletében is rögzítette, hogy amíg szovjet katonák állomásoznak az országban, nem tér vissza és egyetlen írása sem jelenhet meg a hazájában – folytatta Hegedüs Krisztina. Az 1956-os forradalom idején reménykedve indult haza, de a szovjet megszállás idejére ért Németországba. Ekkor született meg a Mennyből az angyal című vers, amely később az emigrációs sajtóban jelent meg, és a Szabad Európa Rádió is sugározta. Az előadás során Hegedüs Krisztina arra is kitért, hogy Márai későbbi éveiben nagyon visszavonultan élt, felesége halála után súlyos depresszióval küzdött, végül öngyilkos lett.
A bemutató végén a sajtótörténet ritkaságairól esett szó. Az előadó hangsúlyozta a diáklapok fontosságát, például a Tanulók Lapját és az Új század című folyóiratot. Ezekben sok neves író és költő – például a fiatal Radnóti Miklós – publikált először. Ugyanígy például A Pál utcai fiúk is először egy diáklapban jelent meg részletekben.
