Szakadáti Mátyás is az a kaliber, akiről ilyesmi eszébe sem jut az embernek. Túl sok poszton bizonyított ahhoz, hogy ilyenfajta tréfákat megengedhetne magának az ember vele kapcsolatban. Ismerem jó pár éve, de engem is meglepett, mennyi mindennel foglalkozott professzionális szinten, mielőtt a szakma megismerte volna.

Hogy kerültél a dobok mögé?

Az indulás Biatorbágyhoz kötődik. Négy-öt évesen már zongorázni tanultam Bolyki Eszter nénitől a család nappalijában. Néhány év múlva, amikor megalakult Biatorbágyon a zeneiskola, lecsaptam a lehetőségre, hogy dobolni tanuljak, mert kiskoromtól fogva az érdekelt a legjobban. Közben édesapám előállt azzal, hogy azt szeretné, ha citeráznék, mert ez neki gyerekkori álma volt. Ezért, hogy tudjak dobórákra járni, beiratkoztam citerázni is. Így már három hangszert tanultam párhuzamosan. Majd egy-két év múlva kitaláltam, hogy hegedűművész leszek, így beiratkoztam hegedűórára is.

A család nagy örömére otthon nyúztam a hegedűt pár évig, majd jött a gitár.

Volt olyan időszak, amikor párhuzamosan öt hangszeren tanultam játszani. Kilencéves korom körül jött egy nagy lehetőség. A helyi rézfúvós zenekarban üresedés volt kilátásban dobosfronton, így amikor megkeresték a zeneiskolát, engem ajánlottak. Egyévnyi betanulás után át is vehettem a leköszönő dobos helyét. A zenekarnak elég széles volt a repertoárja, így nemcsak a hagyományos sváb rézfúvós zenét lehetett játszani, hanem modernebb tánczenei és filmzenei átiratokat is.

Ebben a zenekarban eltöltöttem tíz évet. Ezalatt rengeteg fellépésünk volt, sokat utaztunk külföldre is. Tizenéves koromra megtanultam, milyen zenekarban játszani. Figyelni a karmesterre, megtalálni a hangszer helyét egy adott kompozícióban. Ez óriási előnyt jelentett a kortársaimhoz képest. Majd egyszer csak jött a Metallica, és indult a rockzenekarozás.

Időközben középiskolás lettem, és beiratkoztam a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolába nagybőgő szakra.

Állj! Hogy lettél te bőgős?

Akkoriban a konziban nem lehetett fő tárgyként választani a dobot. A klasszikus ütőzés nem annyira érdekelt, viszont bőgő szakon épp emberhiány volt, így a hegedű- és a gitártanulmányaim alapján könnyen át tudtam nyergelni a bőgőre. A középiskolás évek alatt szimfonikus zenekarban játszottam rengeteget. A Müpától a Zeneakadémián át a sportarénáig mindenhol felléptünk. Olyan neves karmesterekkel is, mint például Kobajasi Kenicsiró vagy Jurij Szimonov. 

Hogy lett ebből végül rock and roll?

A középiskola elvégzése után választanom kellett, hogy melyik irányba induljak: a klasszikus vagy a könnyűzene felé? Iskola mellett folyamatosan ment a rockzenekarozás, játszottunk kis klubokban, Pesten és vidéken, ahol csak lehetett, szóval azt a szálat sem hagytam elszakadni a komolyzene mellett. Amikor megtudtam, hogy a Kőbányai Zenei Stúdióban kik tanítanak, eldöntöttem, ott a helyem.

2005-ben a suli elkezdésével párhuzamosan megtaláltak komolyabb megkeresések dobosként. Először csak beugrások voltak, majd az első mérföldkő a Black Out volt. 

Akkoriban amit lehetett, elvállaltam, hogy jobban megismerjem a szakmát és hogy ők is megismerjenek engem. Játszottam Dobrády Ákos, Oláh Ibolya zenekarában. Egy évig tévéztem a Popdaráló című műsorban. Akkoriban húsz fölött volt azoknak a zenekaroknak a száma, amelyeknek a teljes műsora le volt írva otthon, arra készen, hogy ha menni kell, képben legyek. Természetesen egy idő után kezdett sok lenni, de szerencsére úgy tisztult a kép, ahogy egyre komolyabbak lettek a felkérések. Így kerültem be több évre a P. Mobilba, majd évekig játszottam Hobóval, ami akkoriban szinte minden időmet lekötötte.

Kis túlzással állíthatjuk, hogy időközben a családod lett a magyar könnyűzenei oktatás. Hisz Póka Egon lett az apósod, aki a Kőbányai Zenei Stúdió megálmodója és igazgatója. Feleséged, Szakadáti-Póka Vanessa is sok fronton dolgozik a sulinak. Te magad is dobfőtárgy-tanár vagy. Nem fojt meg ez a sok közös munka titeket? Hiszen sokszor még turnéra is együtt indultok Egonnal hétvégén, az egész heti iskolai pörgés után.

Szerencsére nem. Annyira magától értetődően alakult mindez, hogy sosem éreztem ezt tehernek. Nemcsak családtagok, kollégák, de barátok is vagyunk, így előfordul, hogy egy hajnali koncert utáni érkezést otthon, egy kis kerti beszélgetős fröccsözéssel vezetünk le.

Épp a napokban jött világra a második gyereketek, amihez szívből gratulálok! Igazán nem lehet rád fogni, hogy átheverészed az életed. Közben pár éve nagy fába vágtad a fejszédet művészi fronton is. MattSet néven saját zenekart alapítottál 2016-ban. Két lemezen és több kislemezen, klipen is túl van már a zenekar. A legutóbbi, mindannyiunk „kedvencévében, 2020-ban jelent meg Apák napja címmel. Mesélj minderről!

Ez a zenekar egy régóta dédelgetett álom volt. Eleinte trióként működött, ahol még a dob mögül énekeltem. Az első lemezt, az Egy másik életbent is így rögzítettük. Beültünk a stúdióba kamerákkal és csőre töltött felvevőrendszerrel együtt, és egyszerre felvettünk a képet és a hangot is. Ahova kellett a hangszereléshez pluszzenész, oda hívtam vendég muzsikusokat. Amit ott lát az ember, pontosan az szól a lemezen is. Viszont ahogy elkezdtük vinni az anyagot koncertekre, látszott, hogy ezt a dobok mögül nem lehet hatékonyan levezényelni, így előrejöttem gitározni. Ez sokat segített abban is, hogy a lemezen megszólaló hangszerelések teljesebbek legyenek a bulikon is. 

Hogy készülnek a dalok és mik a tervek?

A MattSetben minden dalt Hegyi Gyuri barátommal jegyzünk. Ő mint szövegíró, én mint dalszerző. Az első lemez anyagát még úgy raktuk össze a külön-külön felhalmozott ötleteinkből. Viszont az Apák napjánál már kifejezetten az volt a cél, hogy zeneileg és a szövegekben is megjelenjen az a változás, ami azóta végbement az életemben. Apa lettem, most már kétszeresen is, és ezt nagyon intenzíven élem meg a mindennapokban. Sok dal született úgy, hogy együtt voltam a lányommal, és a közös játék hozott egy zenei ötletet, amit gyorsan felvettem. Ez a hangulat hozta magával, hogy egy picit finomabb, akusztikus hangzás felé kanyarodtunk. Ami egyébként nálam régi szerelem. Cserébe úgy tervezem, hogy a reményeim szerint az év végére elkészülő új anyag egy karcosabb rock irányba megy majd.

Fotók: Kurucz Árpád
Pásztor Sámuel írása a Magyar Kultúra magazin 2021/2. számában jelent meg.

#család