A Bangarra csapatát kereken húsz évvel ezelőtt alapították: azokban az időkben, amikor az abók közel két évszázad elképesztő kínjait túlélt, sokszínű közössége fokozatosan elnyerte a fehér többséggel azonos egyéni és kollektív jogait. Ausztrália őslakosságának hasonló üldöztetést, semmibevételt, nyomort és kitaszítottságot kellett meg- és túlélnie ősei földjén, mint Észak-Amerika indiánjainak. A Bangarra számára a világhírt a Sydney-i nyári olimpiai játékok pompás megnyitóünnepsége hozta el: a társulat prezentálta a ceremónia látványos őslakos-programját. A pezsgő táncélettel rendelkező kontinensről már több kortárs együttes látogatott hazánkba. Az ausztrál tánc, a filmhez hasonlóan komoly renoméval rendelkezik világszerte. Az Elma Kris és Frances Kings koreográfusok egy-egy munkájával bemutatkozó Bangarra Igaz történetek című, két tételes estje azonban, minőségét tekintve nem kapcsolható ezen élményeinkhez.
Az Emeret Lu, azaz Nagyon régi dolgok címet viselő Kris-mű a koreográfus szűkebb pátriájának, az Északnyugat-Ausztráliában található hatalmas, lándzsahegy alakú York-foki Félsziget és Pápua Új-Guinea közti Torres-szoros szigetvilágának hagyományait, szokásait hivatott bemutatni. A játék hátterében tetszetős díszlet: bambuszokból hajlított barlang-bejáratot, fészket, odút, vagy akár világok közti átjárót formáló építmény, mögötte sejtelmes maszk óriási képe dereng. A játék főalakja egy meglepő kecsességgel mozgó, hatalmas darab férfi, játékmester, vagy sámán. Társai nyurga, láthatóan sokféle etnikai háttérrel rendelkező - de a bennünk élő abó-képre egyenként rácáfoló táncosok. Közöttük több fehér, de a többiek izgalmasan sokféle alkatát, vonásait szemlélve érezhetjük át igazán, miféle pompás sokféleség jellemezhette-jellemezheti az óriási ország őslakosságát. Az Emeret Lu igazából semmi olyat nem ad, amit az ember egy hagyományőrző, mindeközben innovatív szellemet magáévá tévő csapattól elvárna. Az autentikustól zenében-táncban messze eltávolodott: a technikás táncosok játékában kevés az eredeti, e távoli, sokszínű kultúrát, az artisztikum mázát mellőzve megmutató jegy. Az egyes jeleneteket, kellékeket, viseleti darabokat, így a halászvarsát, a lant alakú, zoomorf motívumot idéző fejdíszt, az evezést, szerelmet, varázslást nem nehéz azonosítanunk, de az egymás után következő képek mind unalmasabbá válnak. A rácsodálkozás lehetősége, elevensége, a másmilyen kiváltotta izgalom élménye hiányzik Elma Kris munkájából. Az újító gesztusnak szánt "nyugatias" jegyek, a könnyebb emésztést segítő, lírai részletek azonban érdektelenné áramvonalasították munkáját.
Frances Rings X300 című tánca egy tragikus történetet dolgoz fel: a Délnyugat-Ausztráliában található Maralinga Tjarutja egy őslakos törzs, a maralingák szállásterülete volt, a mű címe a terület titkos, katonai kódja volt. A hidegháború idején a kormányzat nukleáris kísérleti teleppé nyilvánította e vidéket, mondván: lakatlan. Az örökre megmérgezett, megnyomorított tájban azonban évezredek óta éltek emberek, akiket nem, hogy emberszámba, de észre sem vettek. Rings néhány laza kézmozdulattal felvázolta a kort, a drámát, összefüggéstelen képek sorában, zanzásítva felvonultatta e tragikus történet sarokpontjait. Ötvenes évek: léha fiatalok rockyznak, a bennszülöttek élik időtlen, archaikus életüket. Öltönyös-nyakkendős figura érkezik, akit LED-lámpás, fehér szkafanderes figurák vetkőztetnek le: testén hatalmas égésnyomok. Költőieskedő képek sorát látjuk aztán. A játék zenei és koreográfiai anyagát mintha legalább ketten-hárman jegyeznék. Néphagyományokra hivatkozó, azokat vulgarizáló, sztaniolba csomagoló, tiritarkára pingáló sztár-táncegyüttesek színi világát idéző jelenetek, fények, olcsó, közhelyes zenék váltakoznak egy-egy megejtő képpel, mozdulattal. Repedésnyi fényben táncoló női lábak meglepő jelenése, porban fürdő, gazella alkatú táncos megkapó szólója közé beékelt, olcsón hatásvadász fényorgona világította showtánc-hakni hoz zavarba. Szájbarágós megoldások, lapos, vontatott, artisztikusnak gondolt, valójában zsibbasztóan közhelyes jelenetek sorozatába fullad a játék. Szimpatikus társulat, nagyra becsülendő, tiszteletre méltó célokkal: a Bangarra budapesti vendégjátéka azonban lankasztó élményként marad meg emlékezetünkben.
