Két új tárlat látható mától a Mai Manó Házban

A múlt megjövendölése című tárlaton a nemrég felfedezett Zohar Studios fotóit láthatják az érdeklődők Stephen Berkman interpretációjában, míg a Mások bőrében elnevezésű kiállítás Elsa Parra és Johanna Benainous francia alkotópáros munkáit mutatja be péntektől a Mai Manó Házban.

Az elmúlt évek egyik nagy fotográfiai szenzációja volt az eddig ismeretlen, 19. század közepi New York-i fotográfus, Shimmel Zohar hagyatékát a San Franciscó-i Contemporary Jewish Museumban bemutató kiállítás. E kultúrkincsre Stephen Berkman talált rá, s több mint húsz év munkájával dolgozta azt fel.

Berkman a 19. századi fotográfia megszállottja, az angol Frederick Scott Archer által 1851-ben kidolgozott technika, a hosszú expozíciós, nedves kollódiumos eljárás tudósa. E technika megoldotta, hogy a negatívról részletgazdag, finom tónusú papírképek készülhessenek. A Zohar Studióban is ezt a technikát használták az 1860-as évek elején. A Zohar-fotográfiák, amelyek nemcsak portrék, hanem gyakran szokatlan, meghökkentő életképek, a Mai Manó Házban máig megőrzött napfényműteremhez nagyon hasonló stúdióban készültek.

A tárlaton látható a Zohar Studios emblémája is: a kép közepén fiatal lány földig érő, tenyérnyi kerek fényképekkel díszített ruhában, görkorcsolyával a lábán látható. A képen megmutatkozik a modernitás és a bizarr, fantáziadús megoldások felé nyitott, ugyanakkor a viktoriánus Amerika külsőségeit jól ismerő művész-mesterember, Shimmel Zohar tudása.

A Mások bőrében – Elsa és Johanna számos élete című kiállítás – amely a két francia fotográfus, Elsa Parra és Johanna Benainous három különböző sorozatából válogat – egy-egy külön univerzumba kalauzol.

A kanadai Calgaryban készült Beyond the Shadows (Az Árnyékokon túl) című kép olyan, mintha egy filmből kiragadott képekkel mesélne a város peremkerületeiben lakók mindennapi életéről.

A The Timeless story of Moormerland (Moormerland időtlen története) családi fotóalbumok képeit idézve mesél emlékezetről, intimitásról, egyénről és önreprezentációról több észak-németországi kisvárosból. A kiállítás fókuszában a duó legújabb projektje áll, ami a női identitást vizsgálja, a karakterek felszín alatt rejlő érzelmeit kutatva. A Ce que vaut une femme: Les douze heures du jour et de la nuit (Mit ér egy nő: a nappal és az éjszaka tizenkét órája) című sorozat kiindulópontja egy családi ház padlásán talált, 1893-ban kiadott, fiatal lányok erkölcsi és gyakorlati neveléséről értekező könyv volt, amelynek tartalma egyszerre tűnt az alkotók számára építőnek és komikusnak.

Az alkotópáros védjegye, hogy történeteikben kitalált és valós elemek keverednek, ezek elbeszéléséhez – különböző karakterek bőrébe bújva – saját magukat állítják színpadra, egyszerre betöltve a modell, a stylist, a díszlettervező és a fotográfus szerepét. A fotográfusok alkotói módszere a fotó és a színház határterületén mozog.

Az alkotópáros az elmúlt években számos helyen állított ki, mint például tavaly a Maison Européenne de la Photographie stúdiójában. Munkáik magán- és közgyűjteményekben is szerepelnek, emellett rangos fesztiválokon is részt vettek, illetve több díjat és jelölést kaptak. Eddig összesen három könyvük jelent meg, amelyek anyagaiból válogat a kiállítás is.

Mindkét tárlat március 18-ig tekinthető meg a Mai Manó Házban.