A titkos és a publikus Kövesi István és dr. Petró Sándor műgyűjtők egymással több szempontból is párhuzamba állítható képzőművészeti gyűjteményeit mutatja be.
A tárlaton többek között Lotz Károly, Perlmutter Izsák, Gulácsy Lajos, Koszta József, Rippl-Rónai József, Csók István, Egry József, Czóbel Béla, Vaszary János, Aba Novák Vilmos és Szőnyi István művei tekinthetők meg.
A látogatókat szimbolikus értelemben a két műgyűjtő fogadja.
A bevezető szakaszban Kövesi István és Petró Sándor személyével, élettörténetével ismerkedhetünk meg. Bepillantást nyerünk otthonaikba, amelyeknek legfontosabb „berendezése” maga a gyűjtemény volt.
Kövesi István (1911–1981) budapesti mészárosmester képgyűjteménye a hatvanas--hetvenes évekbeli magyar műgyűjtés kiemelkedő teljesítménye, amelynek mibenlétét hosszú évtizedeken át homály övezte. Az örökösök döntésére 2013-ban végül nyilvánosság elé került.
A gyűjteményt a Magyar Nemzeti Bank 2015-ben megvásárolta, és a Herman Ottó Múzeum számára letétbe adta. A Miskolcon történő elhelyezés mellett több érv is szólt, köztük a múzeum által kezelt Petró-gyűjteménnyel, a szocializmus kori műgyűjtés másik reprezentánsával való közeli rokonság.
Dr. Petró Sándor (1907–1976) miskolci belgyógyász, gyermek- és sportorvos azon kevesek közé tartozott, akik a szocializmus idején korszerű és hiánytalanul felszerelt magánrendelőt működtettek. Petró Sándor sohasem rejtette el gyűjteményét. Kincseit szívesen megmutatta, a kiállításokra kölcsönkért műveket örömmel rendelkezésre bocsátotta.
A Herman Ottó Múzeum Képtára 1980 óta a Petró-gyűjtemény magyar remekműveire alapozza állandó bemutatóját. Egészen a most megnyíló, új kiállításig Petró Sándor kincsei a múzeumi törzsgyűjtemény kiválóságaival vegyítve voltak láthatók. Az idők folyamán többször is megújított képtár rendezési elve a 250 éves időszak művészettörténeti keresztmetszetének bemutatási szándéka volt.
A Miskolc anno időutazás a két világháború közötti Miskolcra.
A képzőművészeti alkotások városrészek szerinti elrendezésben mutatkoznak be, mellettük a témakörhöz kapcsolódó tárgyi emlékek és dokumentumok is helyet kapnak.
A tárlat a felfedező típusú kiállítások modelljét kívánja követni, lehetőséget kínálva arra, hogy a régi városrészek összevethetők legyenek a mai állapotokkal. A kiállításon többek között Kiss Lajos, Szeghalmy Bálint, Bartus Ödön, Gimes Lajos, Várdeák Ferenc alkotásai láthatók.
A Miskolc anno című kiállítás anyaga gyűjtői tevékenység eredményeként állt össze karakteres kollekcióvá. A műgyűjtő jelen esetben a miskolci múzeum, melynek elhivatott munkatársai az 1920-as évektől kezdve évtizedeken át tervszerűen szerzeményezték a régi várost ábrázoló festményeket.
A kiállítás a dualizmus kori előzményekre, valamint az 1920 és 1940 közötti Miskolc megismertetésére koncentrál. Azt a régi városképet tárja a látogatók elé, amely a modern település kialakulásával párhuzamosan a feledés homályába veszett. Ez az időszak nem csupán a városkép átalakulása szempontjából bír jelentőséggel, de az idegenforgalmi törekvések tekintetében is.
A várost bemutató kiadványokban a 20. század elejétől kapnak egyre nagyobb szerepet a turizmust generáló elemek: toposzok, szlogenek és közhelyek. A kiállítás időintervalluma Miskolc imázsépítésének, idegenforgalmi marketingtevékenységének hőskora.
A képzőművészeti alkotások (akvarellek, olajfestmények, grafikák) városrészek szerinti elrendezésben mutatkoznak be, mindemellett a témakörhöz kapcsolódó tárgyi emlékeknek (például cégérek, kapurácsok) és dokumentumoknak (idegenforgalmi kalauzok, képes levelezőlapok) is szerep jut. A topográfiai egységek jól értelmezhetően elkülönülnek.
A tárlat a felfedező típusú kiállítások modelljét kívánja követni, s lehetőséget kínál arra, hogy a régi városrészek összevethetők legyenek a mai állapotokkal. A látogatókat multimédiás információs pont segíti az utcahálózat változásainak, az épületekhez kötődő történeteknek és a bemutatott városrészek mai arculatának megismerésében, azonosításában.
Fotók: Herman Ottó Múzeum
