Jó vagyok a romantikus komédiafelhozatalból, így a Férj és féleség előképeit is láttam, például A csábítás elméletét (melyben egy, magát szexuálterapeutának álcázó, megkeseredett nő vezet álnéven tanácsadórovatot), és a Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt? című mozit (melyben egy újságcikk kedvéért használja fel kísérleti alanynak alkalmi pasiját egy női lap szöszke munkatársa). A lényeg, hogy ezekben a filmekben minden próbálkozás, mely a szerelmet racionalizálni akarja, rendre kudarcba fullad, az okos nők végül boldogan dobják kukába elméleteiket, és borulnak a széles férfivállakra megbánón. Nincs ezekkel a filmekkel semmi baj, ha csak az nem, hogy túlságosan hasonlítanak egymásra, Griffin Dunne rendező is teljesen biztosra ment.
A kínosan otromba és jópofáskodó Férj és féleség cím egy aránylag nézhető, de nagyon kevéssé eredeti filmet takar, melynek viszonylagos pozitívumai nem a női főszereplőnek, Uma Thurmannek, hanem kizárólag a szerelmi háromszög két másik csúcsának, Jeffrey Dean Morgannek és Colin Firth-nek köszönhetők. Hogy mi a baj Dr. Emma Lloyddal?
Első körben az, hogy végtelenül száraz, unalmas, hisztis és bizonytalan, de ez még a szerep része, viszont a túlhabzó, elnagyolt, "őszinte", érzelgős, kékharisnya-maszkját letépő Uma Thurman még kevésbé szép látvány. Undok és szívtelen szerelemügyi tanácsadónak még hagyján - jól állnak rajta a decens kiskosztümök, és az a megfigyelése, hogy a hősnő általában a rossz hőssel távozik, helytálló -, de minden lelkierőnkre szükségünk van, hogy a "felszabadult" (azaz részeg, szenvedélyes, sebezhető stb...) jeleneteket kibírjuk vele. Mert hát Emma végiglibikókázza a filmet, egyszer jégből van, másszor olvadozik: ez még rendjén is volna, ha Uma Thurman nem lenne jóval hiteltelenebb a második verzióban. (Meg hát őszintén szólva, így, negyvenhez közelítve ki is nőtte már ezt a szerepet, amit nyilván nem mertek megmondani neki, mivel producerként is szerepel a stáblistán. Mindegy, mostanában úgyis az a trend, hogy húszas-harmincas életkorban tipikus élethelyzeteket egy tizessel idősebb színésznők játszanak, Sandra Bullock vagy Meg Ryan már jó ideje ehhez hasonló figurákban domborít.)
Az alapsztori rendkívül egyszerű, Emma arrogáns tanácsai elriasztanak egy fiatal lányt a házasságtól (ő az, aki Emma rádióműsora hatására már nem akarja az úgymond második legjobb férfit választani), akinek sebzett szívű expasija bosszúból megbütyköli a számítógépes nyilvántartást, hogy a nő férjeként szerepeljen. Mivel Emma éppen férjhez menni készül, (vőlegényéhez, és egyben könyvkiadójához, akit Colin Firth alakít), ez a kis csíny nagyon megkeseríti az életét, és az elkövetkező másfél órában a válási papírokkal rohangál "férje", a macis bájú tűzoltó nyomában.
Jeffrey Dean Morgan életvidám, szép mosolyú, szelíd, behemót alfahímet hoz, egy infantilis, de jószándékú ösztönlényt, aki a jelek szerint ellenállhatatlan vonzerővel bír a merev, rigolyás nő számára. Vonzalmuk kölcsönös, a minimális akadályt csupán Emma vőlegénye, a kosztümös filmek koronázatlan uralkodója, Colin Firth képzi. Ő mostanában jócskán beleragadt a karót nyelt nyárspolgár-szerepbe, de az általa alakított elegáns és halálosan megbízható vőlegény még mindig túl jó férjjelölt egy ilyen kiállhatatlan, humortalan hisztérikának.
Ajay Naidu apró, de nagyon hálás szerepben bukkan fel (hozzá köthetők a film valóban szellemes pillanatai), az viszont nem könnyen érthető, hogy Isabella Rossellini miért vállalt el egy nyúlfarknyi, és még csak nem is különösebben izgalmas szerepet a filmben.
Bár a Férj és féleség nem akar többnek látszani, mint ami - egy pihekönnyű nyári romantikus filmnek -, mégis kifejezetten zavaró, hogy neves színészek sokasága botladozik egy középszerű, minden eredetiséget nélkülöző, egyszerhasználatos vígjátékban: hogy Colin Firth-nek például egy megíratlan karakterből kell élőlényt varázsolnia néhány zug-csokievéssel, vagy hogy a "szerelmespár" között dinamittal sem lehetne szikrát csiszolni.
