„A nagymama / növesztett engem / ilyen roppant nagyra, / szívósra, szépre, erősre. / Mikor / elkezdtek lőni,/ az aranykarkötőjén / vett két libát, lesütötte, / aztán, nyomás! le az / óvóhelyre. / Azóta: süt, süt, süt / ebben az átmeneti helyzetben.”[1]
Egy budapesti óvóhelyen született. Ez a dátum később is jelentős volt számára, „Joszip és Jézus közötti” születésnapját rendszeresen versbe szedte. Másfél éves volt, amikor hivatalnok édesapját elvesztette, s ettől kezdve az irodalom iránt fogékony könyvelő édesanyja nevelte. Ő adta kezébe Ady, József Attila, Radnóti, valamint a német klasszikusok, Goethe, Heine műveit. Olvasmányélményei hatására határozta el már igen korán, hogy költő lesz. Tízéves korában írt zsengéi a napi aktualitásokhoz – Sztálin halálához, a gyapotszedéshez – kapcsolódtak: „ember és állat köszönti a napot / virágzik Mezőtúr nyári hólabdája, a gyapot” –, e korai költemény még nem tekinthető a későbbi Petri-életmű szerves részének.
Középiskolai tanulmányait a Toldy Ferenc Gimnáziumban végezte, s ebben az időben alakította ki szoros kapcsolatát a különböző kocsmákkal és mindenféle szeszekkel. Érettségi után önmaga igazi útját keresve több foglalkozást is megpróbált. Vonzotta az orvosi pálya, a pszichiátria, így rövid ideig egy munkaterápiás elmegyógyintézetben dolgozott, majd raktári segédmunkás volt egy könyvkiadónál, végül a Kohó és Gépipari Minisztérium műszaki-dokumentációs osztályán lett korrektor. Első, immár komolyabb verseit az Élet és Irodalom, majd a Kortárs közölte, ám húszéves korában úgy érezte, hogy reménytelenül nem megy neki az írás, és elhallgatott. 1966-tól a budapesti egyetem (ELTE) magyar-filozófia szakán tanult tovább, ahol 1971-ben szerzett oklevelet. Ebben az évben jelent meg első, nagy sikert aratott kötete, a Magyarázatok M. számára, amelyben az 1968 és 1970 között írt verseit gyűjtötte egybe.
„Szép volt
kiválasztottnak lenni.
De most már szeretnék
szárítkozni, mászkálni a napon.”[2]
A kritika szerint a kötetben megnyilvánuló negatívumok – tragikus pátosz, dezillúzió, az elvont radikalizmus kudarca – mellett benne van a humor, a groteszkre való hajlam, ami Petri későbbi költészetének is egyik markáns jellemzője volt. Az egyetem elvégzése után néhány évig újságíróként dolgozott, és 1974-re sikerült újabb kötetre való verset megalkotnia. A Körülírt zuhanás költeményeiben az első kötet hosszúverseihez képest a rövid állapotképek dominálnak. 1974-től – mai kifejezéssel élve – szellemi szabadfoglalkozású volt, időnként alkalmi munkákat vállalt, fordított, és volt például kérdezőbiztos is, hogy pénzhez jusson.
A hetvenes évek második felétől rész vett különböző ellenzéki megmozdulásokban, 1979-ben egyik szervezője volt a Charta 77 vezetőinek bebörtönzése ellen indított aláírási akciónak. Emiatt elvesztette a korábban megítélt Móricz-ösztöndíjat, ezt azonban barátai összeadták számára. 1981-ben Kis János, Kőszeg Ferenc, Haraszti Miklós, Szilágyi Sándor, Nagy Bálint, Kenedi János társaságában az akkor meginduló Beszélő egyik szerkesztője lett. Ugyanebben az évben már szamizdatban megjelent az Örökhétfő című kötete, és ezt követően versei csak külföldön és szamizdatban jelenhettek meg. 1989, a rendszerváltás után jelző nélküli liberálisként a történelmi változások költői tényrögzítője, kommentátora, a Holmi című folyóirat szerkesztőbizottsági tagja volt. Rövid ideig a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) is tagja volt, 1994-ben azonban kilépett a pártból, mert nem értett egyet azzal, hogy az SZDSZ támogatta a polgármester-képviselő összeférhetetlenségről szóló 1990-es törvény megváltoztatását.
Számos más rangos irodalmi elismerés mellett 1990-ben József Attila-, 1996-ban pedig Kossuth-díjat kapott. Ez utóbbit az akkori államfő, Göncz Árpád e szavakkal adta át: „Gyurikám, jól fog állni neked ez a kis smukk.” A díj ugyanakkor kiváltotta a jobboldali ellenzék egy részének haragját: Torgyán József kisgazda frakcióvezető parlamenti felszólalásában nemzet- és vallásgyalázónak minősítette Petri és Esterházy Péter műveit.
„Uram, hadd éljek egy kicsit még,
mielőtt végleg elpihennék.”
„Ilyen finoman, csendesen?
Beszartál, édes öregem?”
„Be én.”[3]
A kilencvenes évek végén a nőket, ételt-italt, cigarettát soha meg nem vető költőnél rákot diagnosztizáltak, amelynek a gondos és rendszeres orvosi kezelések sem tudták útját állni, s Petri 2000. július 16-án Budapesten meghalt. Végakaratának megfelelően a dunaalmási temetőben lelt örök nyugalomra, harmadik felesége, a verseiben Mayaként emlegetett Nagy Mária mellé temették.
„Kezdhetek folytatódni. Megadom magam
egy személytelen felszólító módnak.”[4]
Halálának tizedik évfordulóján, 2010-ben az N&N Galéria Alapítvány létrehozta a nevét viselő díjat, átadására évente a költő születésnapján kerül sor. Az elismerést olyan költő, író, drámaíró vagy esszéíró nyerheti el, akinek még nem jelent meg önálló kötete. 2017-ben a Radnóti Miklós Színház Kezdhetek folytatódni címmel mutatta be verseiből összeállított előadását. 2018-ban Mondogatnivaló címmel válogatáslemeze került a boltok polcaira, majd ugyanebben az évben Petri 75 – Közelítés címmel látott napvilágot kötete fia, Petri Lukács Ádám gondozásában. Idén megjelent a Petri György különbözése című, teljes terjedelmében eddig még sosem publikált életútinterjú-kötete, valamint szeptemberben egykori lakhelyén, Terézvárosban, az Eötvös utca 22. szám alatt felavatták emléktábláját.
https://kultura.hu/petri-gyorgy-kulonbozese-a-koltoelet-hanyattatasai-a-rendszervaltozas-elott-es-utan/
[1] Nagymama, [2] Horgodra tűztél, uram, [3] Az utolsó napokból, [4] Reggeli kávézás
Fotó: Szilágyi Lenke
