_TTT6624
Fotó: Talabér Tamás

Billy, a kacskalábú, kacskakezű, 16 éves fiú ? így jellemzik mindenütt a Martin McDonagh által írt figurát, akit játszol. Találkoztál már vele korábban bármilyen feldolgozásban?

Ismertem a történetet, és régóta vágytam rá, hogy megtaláljon egy hasonló szerep, mint Billy figurája. Tíz évvel ezelőtt láttam a darabot a Radnóti Színházban, és élt bennem az emlék, hogy nagyon-nagyon sokat nevettem rajta. Érdekes felismerést hozott egy évtized után szerepelni benne, mivel egy teljesen más rendezői felfogás érvényesült: sokkal inkább a drámaiságra helyeztük a hangsúlyt. Szívbemarkoló történetet mesélünk el.

Ennek tükrében felmerül a kérdés, hogy miért a Thália Humorfesztiváljának keretében hozzátok el a fővárosba az előadást.

A társulat először megrémült a meghívástól, hiszen tudtuk, hogy A kripli nem komédia, egy Humorfesztiválon pedig talán ezt várja a közönség. A szervezők azonban hangsúlyozták, hogy a humor többféle arcát szeretnék megmutatni a programban: ennek pedig része a tragikomédia, amelynek a darab tökéletes példája. A sírva nevetés tehát, amelyre elsősorban számíthatnak a nézők.

Említetted, hogy nem a szövegkönyvben találkoztál először Billyvel. Korábbi emlékeket is őriztél a szerepről. Hozott meglepetést a próbafolyamat a hozzá való viszonyodban? Mást kaptál az elvárásaidhoz képest, ahogy egyre mélyebben megismerted?

Életemben először többet kaptam egy szereptől, mint amit vártam. Soha nem fordult még olyan elő, hogy köztem és a szerep között ne lett volna valamiféle határ. Mindig ott voltam én: a tudat, hogy ezt a figurát Járai Máté játssza. Valahogy ez a fiú, Billy igazán megtalált engem. A lelkünk nagyon hasonló.

Mit ismertél fel magadból benne?

A különbözés vágyát, miközben a különbözés élményét szenvedi ? a vágytól függetlenül. Gyerekkoromtól él bennem ez a kettőség: színészként például pozitív tulajdonság különbözni, miközben sokszor szeretne az ember inkább hasonlítani a többséghez.

Ha a belső hasonló is, ott volt a tény, hogy Billy egy fogyatékos fiú ? sok jellegzetes külső jeggyel. Ezeket hogyan tudtad ?magadra húzni??

Nagyon sokat készültem a szerepre már a nyáron: megtanultam az egész szöveget, illetve igyekeztem kialakítani a külső képem róla, hogy a próbák kezdetén már fogalmam legyen a karakterről. A maszkmester is sokat segített: az apró részletekkel még hihetőbbé tette, hogy egy 16 éves fiú vagyok. Amikor először végigmentem a folyosón Billyként ? az mindannyiunk számára döbbenetes élményt jelentett.

2881144
Járai Máté A kripli című darabban
Fotó: kisalfold.hu

Egy hasonló szerepnél, ahol ennyire lényeges jellegzetesség a beszéd, a járás, a mozdulatok milyensége, talán nagyobb lehet a túljátszás veszélye.

Valahogy megéreztem, hol az aranyközépút ennél a fiúnál. Az elején nehezebb volt, mert sok mindenre kellett figyelnem: a testem, a tartásom, de még a hangom is valamennyire elváltoztatom az előadásban. Segített, hogy a rendezővel, Balikó Tamással a kezdetektől azonosan gondolkodtunk a figurát illetően, így egyértelmű volt számomra, mit kell játszanom. A legfontosabb megerősítést mégis egy gyerekkori barátomtól kaptam, aki az előadás után elmondta: egy másodpercig sem fedezett fel engem a színpadon. Csak Billyt látta ? teljesen ki tudtam bújni önmagamból.

A karakter tehát egészen a tiéd lett, azonban a szövegtanulás sem lehetett egyszerű. Varró Dániel fordításához hogyan viszonyultál?

Ez a feldolgozás érezhetően sikeresebb az eddigiekhez képest: nem meglepő, mivel bravúros többletet ad a szöveg a történethez. Az eredeti angol drámában egyértelmű az ír akcentus, amely egyfajta nyelvjárásjelleget kölcsönöz az egésznek. Varró Dani azonban ötletesen megoldotta a kérdést: nem vidéki akar lenni, nem tájszólásban beszélteti a szereplőket, sokkal inkább helytelenül. Zseniális nyelvi játék: éppen ezért hatalmas kihívást jelentett a szövegtanulás.

A darab plakátja is érdekes és tömör képi nyelvvel él. Miben foglalja össze A kripli üzenetét?

A monotonitás és a menekülni vágyás jelenik meg benne. Billy elmenne a szigetről: egy időre meg is látja a reményt, hogy kikerülhet a nyomorból, de az végül szertefoszlik. A nagynénjei vegyesboltjában folyton borsókonzerv kapható – erre utal a plakát. A borsókonzerv a megkerülhetetlen ismétlődés: arról mesél, hogy innen nincs menekvés, ? aki ide született, valószínűleg itt is fog meghalni.