Rammstein-rajongó vagy?
Nem. Egy-két dalukat ismertem, de nem igazán hallgattam őket. Kamaszként rocker voltam, bár a klasszikust rockot szerettem: a rockballadákat, nem a keményebb műfajt.
Melyeket?
A Guns N’ Rosest, a Scorpionst, a Bon Jovit, a magyarok közül pedig a Tankcsapdát hallgattam.
Koncertekre jártál?
Kétszer voltam a Székelyudvarhely melletti Szejkefürdőn megrendezett rockfesztiválon. De többnyire az ingyenes koncerteket látogattam. Nagy Csongor Zsolttal – aki Woyczeket alakítja – el akartunk menni a Rammstein prágai koncertjére idén, de nem jött össze.
A próbafolyamat során megszeretted a Rammstein zenéjét?
Persze! A válogatásnál egyrészt arra figyeltünk, hogy a fogyaszthatóbb számaikat használjuk, másrészt tematikusan kellett válogatni, a szövegek alapján. Mindegyik számnak megvan a helye az előadásban. Amikor a Woyczekre gondoltam, valamiért a Rammstein jutott eszembe.
Miért asszociálhattál épp rájuk?
Mert a szerző, Georg Büchner is német. Emiatt német dolgokat kezdtem keresni. Wagner is lehetett volna, valamiért azonban a Rammstein lett.
A Woyczek történetét a Rammstein zenekar életének keretébe helyeztétek, koncertekkel, mindennapokkal. Hogyan jött az ötlet?
Az egész Nagy Csongorhoz köthető, aki nálunk, Gyergyószentmiklóson a Három nővérben játszott. Akkor szóba került, hogy a jövőben is jó lenne együtt dolgozni. És egyszer csak beugrott: ő jó Woyczek lenne! A zenés ötlet talán abból ered, hogy tudtam: Csongor zenél, én meg mindig szerettem, ha a színészek élőben zenélnek a színpadon. A zene sok mindent meghatározott, többek közt a szereposztást is. Szatmárnémetiben más jó színészek is vannak, de ez esetben fontos volt, hogy mindenki tudjon játszani legalább egy hangszeren.
A színészek egy része új hangszeren is megtanult játszani a próbafolyamat során. Rendezőként mennyiben volt más vagy nehezebb a munkád amiatt, hogy a színészvezetés mellett ezzel is foglalkoznod kellett?
Bizonyos szempontból nehezebb volt, hisz több mindenre kellett odafigyelni, a pluszfeladat miatt a próbafolyamat is hosszabb lett. De mindenki lelkesen csinálta: szeretetből, nem kényszerből. Ez könnyebbé tette a helyzetet. Mindenki motivált volt, még akkor is, ha nem feltétlenül szeretik a Rammsteint. Olyan színházi előadást csináltunk, amelyben egy zenekar tagjai a szereplők. A zenei vezetést pedig Csongor és Moldován Blanka vállalta magára.
Habár rengeteg koncertjelenet volt, az előadás nem ment át koncertbe.
Arra fokozottan figyeltünk, hogy a Woyczek történetét színházi előadásként mutassuk be. A szövegen sem változtattunk igazán; mondjuk eleve kevés, ami töredékként megmaradt belőle.
Miért akartál a Woyczekkel dolgozni?
Első körben a szöveg költőisége fogott meg. Aztán a főhős sorsa: hogyan jut el valaki odáig, hogy megöli a kedvesét? A befejezetlen, töredékes szövegről nem is beszélve. Mindig érdekes, hogy az alapanyaggal mit lehet kezdeni. Eleinte azon gondolkodtam, mivel lenne érdemes kiegészíteni, aztán rájöttem: ki vagyok én, hogy kiegészítsem Büchnert? Ez abszurd gondolat. Azért is, mert őt még megérteni sem lehet, én legalábbis nem értem. Zseni volt, hisz aki 23 évesen ilyet ír, az egyértelműen zseni.
Több rendezésedben állatok is „szerepelnek”. Mit szeretsz ebben?
Talán azt, hogy azt mondják: nem szabad.
Szeretsz provokálni?
Egy színházban nem szeretem azt mondani, hogy nem szabad. Határok persze vannak, de mindenkinek máshol. Úgy vélem, hogy az egészséges erkölcsi határokon belül kell maradni. Mi nem fogjuk az ürülékünkkel megdobálni a nézőket, mint egyes színházakban teszik, mert az nem egészséges. Az viszont mindig zavart, amikor azt mondták, állatot és gyermeket ne vigyünk a színpadra, mert hatásvadász attrakció, és elviszi a figyelmet. Miért is? Nem a hatás elérése a cél? Nem akarunk hatni a nézőkre? És ez esetben a hatást nem pejoratív értelemben kell érteni, hisz az érzelmi reakció is hatás.
Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt; elkerülni, hogy az állat – jelen esetben a kutya – ne vigye el túlságosan a fókuszt?
Nehéz, mert egy állat teljesen más időben él, mint a színész. Számára nem létezik a színpadi idő, ami nem reális idő: ő a reálisban van, amikor bejön a színpadra. Nem játszik szerepet, mert nem színész. Attól függetlenül, hogy idomítható. A szakmai beszélgetésen Árkosi Árpád rendező azt mondta, hogy az első jelenetben a kutya elvonta a figyelmét Woyczekről. Ezt megértem, mert a kutya – amely Andrest, a főhős barátját „alakítja” – így is, úgy is „lejátssza” az embert.
A német vonal miatt egyébként német juhászkutyát kerestünk, és Paco nagyon ügyes volt. Azt viszont nem akartuk, hogy mutatványos kutya legyen, hanem csak arra volt szükség, hogy figyeljen. Az idomár azt mondta, akár a kutya is megölhetné Marie-t, ha szeretnénk.
Elgondolkoztál ezen?
Csak azon, hogy milyen jól nézne ki. De amúgy nem, mert nem mutatványos kutyát akartunk. Andres csak válaszolgat a színdarabban, és valóban csak azért van, hogy Woyczek őszintén beszélhessen. Mindegy, hogy kinek vagy minek.
Az előadást nem Kisvárdán, hanem Szatmárnémetiben néztük meg. Ennek mi volt az oka?
Technikai okból nem tudtuk Kisvárdán megvalósítani az előadást. A súlyuk miatt sem a vasfüggönyt, sem pedig a tetőszerkezetet nem tudtuk volna mozdítani.
Beszélgessünk a Figuráról is. A színházat jelenleg felújítják. Hogyan haladnak a munkálatok?
Már kiköltöztünk. Az adminisztrációs működés, mint a gyártás, a műhely, a raktár, az irodai részek elkészültek, a játéktér helyzete azonban egyelőre problémás. Az év végéig remélhetőleg egy stúdiótermet is tudunk kialakítani azon a helyen, ahová költöztünk. De Gyergyószentmiklóson kevés lehetőség adódik, mert nincs elszórva három-négy színpad a városban. Bátran álltunk bele a helyzetbe; olyan dolgokba is, amelyekbe eddig nem mertünk. Az előadásaink alternatív helyszíneken lesznek, és turnézni is fogunk, mert elhúzódó időszakra kell készülnünk.
Mennyire lesz elhúzódó?
Valószínűleg évekig fog tartani, de pontosan mi sem tudjuk. A felújítás első részében energetikailag hatékonyabbá teszik az épületet: nyílászárókat cserélnek, fűtés-, víz- és villanyhálózat-csere lesz, meg szigetelés. Ebben semmilyen belső munka nincs benne, azt majd egy következő projekt oldhatja meg, amire külön kell pályázni.
Az önkormányzat mennyire támogatja a projektet?
Az egész pályázati pénzből van, de persze az önkormányzatnak is a zsebébe kell nyúlnia, hogy megvalósulhasson. Most nagyon nehéz anyagilag, mert ott, ahová költöztünk, ki kellett alakítani a fűtés- és a szennyvízrendszert. Erre nem volt pluszpénz, így a színház költségvetéséből kellett megoldani. Ami azzal jár, hogy a működésre idén nem nagyon marad pénz. Még úgy sem, hogy kalkuláltunk ezzel. De megéri kitartanunk.
Hosszú távon.
Persze. Nem élem meg problémaként, a járvány után főleg nem. Hosszú ideig játszani sem tudtunk, ez a pár hónap már nem számít. A jövő évadot már négy bemutatóval szeretnénk kezdeni.
Mik lesznek azok?
Kocsmaszínházzal, babaszínházzal, egy egyéni műsorral, valamint Az ember tragédiája tantermi előadásával készülünk. Ezek olyan dolgok, amelyet korábban nem mertünk megkockáztatni. Most viszont lehetőségünk van kísérletezni.
Eszerint próbálod kiélvezni ezt az időszakot.
Igen, de nagyon nehéz: főleg az átállás. A Figurával a Káoszt vittük a kisvárdai színházi fesztiválra, amelyet legutóbb márciusban játszottunk. Azóta pedig nem volt olyan tér, ahol felújíthattuk volna. A lányok az előadás előtt két órát próbáltak az egyik teremben. A jövő évadban csak úgy tudjuk felújítani az előadásainkat, hogy ha bekéredzkedünk más színházakhoz, amelyek egyébként segítőkészek. De ez is pluszkiadást jelent, hiszen a színészeket, a műszakot, a technikát és a díszletet utaztatni kell. Ez az átmeneti időszak nehéz úgy, ha nincs pénzed.
De a Figura mindig arról volt híres, hogy nem volt könnyű neki, úgyhogy ez talán nem is baj.
Nyitókép: Bartalis Előd
