A csaknem ötszáz darabot számláló, összesen harminc gyűjteményből származó anyag szinte mindegyike ásatások során került elő ? mondta el a megnyitó előtti sajtóbejáráson Végh András, a BTM Vármúzeum igazgatója, a tárlat főkurátora. Ismertetése szerint a kiállított anyag, amelynek alapját a BTM hatalmas, több ezer darabból álló kályhacsempe-gyűjteménye képezi, időbeli és országos áttekintést nyújt a történelmi Magyarország kályhaépítészetéről. A kollekciót a múzeum anyaga mellett 20 hazai és 10 külföldi intézmény műtárgyai alkotják. A főkurátor beszélt arról is: a régészek szívéhez különösen közel állnak a kályhacsempék, a régészeti ásatások egyik legmegbecsültebb leletei, hiszen anyaguk, a kerámia, sikeresen dacol az idővel, többnyire még a mázukat sem vesztik el a föld alatt.
Elmondta, hogy a kályha 12. századi feltalálása óta nemcsak fűtésre szolgált, hanem mintái, díszítései révén sokszor reprezentatív igényeket is kielégített. A középkor képszegény időszakában a kályhacsempéken ábrázolt képek, motívumok ? a geometrikus mintáktól kezdve a figurális jelenetekig ? ?behozták a képeket? az otthonokba. A csempéken keresztül pedig jól nyomon követhető a kor stílusa, divatja, az ábrázolások a középkori ember gondolkodását is segítenek megérteni. A kiállításon a csempék mellett láthatóak a kályhákat ábrázoló festmények, grafikák, a kályhákhoz kapcsolódó egyéb berendezési és használati tárgyak is ? ismertette.
Kocsis Edit, az MNM Mátyás Király Múzeumának munkatársa, a kiállítás kurátora elmondta: az első kályhák Magyarországon a 14. század közepén, Nagy Lajos uralkodásának első időszakában jelentek meg. A magyar királyi udvar volt az első Közép-Európában, ahol felfedezik a kályhák lakáskultúrában betöltött szerepét. Az olcsón, agyagból előállított kályhacsempék felülete ugyanis alkalmassá vált arra is, hogy különböző ábrázolásokkal díszítsék azokat. Így jelenhetnek meg a csempéken püspöksüveges sárkányok, mesebeli nyulak, torkos nemesek akár. A csempékre került ábrázolások sokszor szimbolikus jelentéssel bírtak. Magyarázata szerint az udvari nemesség után a gazdag polgárság körében is egyre inkább elterjedt a kályhaépítés. A legelső kályhák egyszerű korongolt szemekből készültek, amelyeket sokszor udvari jelenetekkel, címerekkel díszítettek. Később a gótikus kályhák ? a 15. század közepétől ? ausztriai műhelyekből érkeztek Magyarországra.
Ekkor a mesterek főként lovagokkal díszítették a csempéket. A század második felére a fülkék és a színes csempék megjelenésével megváltozik a kályhadivat, a 16?17. századra pedig annyira elterjedté válik a kályhaépítés, hogy akár már a falusi műhelyekben is el tudták készíteni a kályhákat. A kurátor kitért arra is, hogy épségben egyetlen középkori kályha sem maradt fenn az egykori magyar királyság területéről, viszont a kályhacsempék az egykori királyi központok feltárásánál nagy tömegben kerültek elő. Kiss Virág kurátor a bejáráson elmondta, hogy a csempéken közkedvelt téma volt a szentek és emberek, különböző történetek ábrázolása, de valós és képzeletbeli lények is láthatóak rajtuk.
A Szívmelengető középkor című kiállítást, amelyhez múzeumpedagógiai foglalkozások is kapcsolódnak, szeptember 2-áig láthatják a látogatók a BTM Vármúzeumában. A tárlat anyagához kapcsolódva irodalmi pályázatot hirdet a múzeum általános iskolások számára, amelyre a csempék alapján írt meséket és novellákat várnak.
A kiállítást rendezte: Dr. VÉGH ANDRÁS, a BTM Vármúzeum igazgatója, KISS VIRÁG (BTM) és KOCSIS EDIT (MNM Mátyás Király Múzeuma) közreműködésével.
Tudományos munkatársak (a Budapesti Történeti Múzeum Középkori főosztály tagjai): BENCZE ZOLTÁN, B. NYÉKHELYI DOROTTYA, BENDA JUDIT, HORVÁTH VIKTÓRIA, KOVÁCS ESZTER, MAGYAR KÁROLY, PAPP ADRIENN, SÁNDOR ILDIKÓ, SPEKNER ENIKŐ, TAKÁCS ÁGOSTON, TEREI GYÖRGY, TÓTH ANIKÓ
Forrás: MTI
