Mezei Gábor (1935) belsőépítész, műgyűjtő, festő gyűjteményének egy jelentős részét édesapjától, Pán Imrétől (1904–1972) örökölte. A Kisterem kiállítása ebből a gyűjteményrészből mutat be egy válogatást, absztrakt, absztrakt expresszionista és szürrealista figuratív rajzokat, grafikákat olyan neves alkotóktól, mint Max Ernst, Marcel Jean, Giacometti, Henri Matisse, Corneille, Jacques Doucet, Marcelle Cahn, René Bertholo, Christine Boumeester, Eva Landori vagy Gonçalo Duarte.
Pán Imre életműve költőként, íróként, kiadóként, kurátorként, gyűjtőként is nyomot hagyott. Autodidaktaként vált rendkívül művelt értelmiségivé, aki élete során mindvégig igyekezett a nemzetközi kulturális élettel lépést tartva közvetíteni a hazai és külföldi szcénák között. Kulturális közvetítő tevékenysége az információk és művek áramoltatásában, a képzőművészet recepciójának kiadványokon keresztül való segítésében, a művészek támogatásában, kiállítások létrehozásában érhető tetten. A 20. század elejétől a folyóiratok a különböző avantgárd irányzatok eszméinek, művészetről vallott felfogásának és a műveknek széles körben való megismertetését szolgálták.
A művészet szervezése a kapcsolati hálón alapult, ezt pedig az avantgárd lapok, szövegek és rajzok csereberélése révén szőtték. Kassák után az Európai Iskola ezt a gyakorlatot másolta, és ezt a tudást használta Pán Imre Párizsban. 1956 után Franciaországban a magyar művészek munkáit igyekezett a Franciaországban élő nemzetközi művészek anyagával együtt kiállítani. Halálát követően a Párizsban gyűjtött anyag egy része – sok esetben ugyanezeknek a művészeknek a munkái – a lányánál, Sophie Pánnál maradt. Ez utóbbiból rendezett kiállítást tavaly tavasszal Párizsban a Galerie Jocelyn Wolff.
Pán egész pályafutását meghatározta a kapcsolatteremtés szándéka, ennek szellemében született ez a kiállítás. A Mezei-gyűjteményből való válogatás Anna Mark (született Márkus Anna, 1928) korai, szürrealista rajzaival egészül ki a tárlaton. Mark a második világháború után induló, Franciaországban kiteljesedő magyar festőgeneráció tagja, jelen van a francia képzőművészeti életben, rendszeresen szerepel egyéni és csoportos kiállításokon, képei bekerültek a nemzetközi közgyűjteményekbe. Mindeközben a magyarországi szcénával sem szakadt meg a kapcsolata, műveivel hazai közgyűjteményekben, tárlatokon, kiadványokban és aukciókon is találkozhatunk. A hazai és a francia kultúrához egyaránt kötődő emigráns művész műveinek értelmezésekor a kulturális transzfer megkerülhetetlen kérdés.
Márkus Anna 1950-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Az 1956-os forradalom leverése után elhagyta Magyarországot férjével, Czitrom Gáborral; úti céljuk eredetileg Franciaország volt, mert Anna Párizsban szeretett volna festő lenni, ám férjének egy régi ismerőse állást ajánlott a németországi Saarbrückenben, és az átmenetinek indult kitérő végül 1959-ig tartott. Ez a néhány év rendkívül nehéz időszak volt a művész életében: nem volt állása, nem volt közege. Idejét rajzolással töltötte – a keserves három év hozadéka mintegy száztíz tustollal készített, rendkívül finom rajz.
Ezeket a szomorúságban fogant rajzokat Párizsba érve eltette, nem állította ki, holott 1959-ben éppen abba a közegbe érkezett, ahová Pán Imre is néhány évvel korábban, és
A Kisterem galériában látható válogatás a Magyarországra került anyagra épül. Ebbe harmonikusan beilleszthetők Mark szürrealista hangulatú figurális rajzai, amelyek zömmel 1957 és 1959 között készültek. Témáik és formai megoldásaik egyaránt összecsengenek a Pán Imre által gyűjtött rajzok világával. A kiállított művek párdarabjai, másik példányai rangos aukciókon szerepelnek, vagy közgyűjtemények megbecsült tételei. Az elmúlt évtizedekben lezajlott kanonizációjuk igazolta Pán Imre értékítéletét. Többségük Magyarországon mégis kevéssé ismert, így az anyag a rácsodálkozás és a felfedezés örömét kínálja a közönség számára.
És hogy mi is az a morfizmus? Pán Imre így magyarázta a kifejezést egy levelében: „A morfizmus az, hogy ezentúl nem vagyunk vagy szürrealisták vagy tachisták, vagy informelek vagy figuratívak, vagy geometrikusak, hanem mind, de ezekből legalább kettő együtt.”
