Boston_a_Radio_Shack_uzlet_portaljat_diszito_neonemblema_19491950
A bostoni Radio Shack üzlet portálját díszítő neonembléma 1949?1950

A Heves megyei születésű művész a Képzőművészeti Főiskolán tanult festészetet Csók István tanítványaként. Megismerkedett Besnyő Éva fotográfussal és Friedmann Endrével ? akit később Robert Capaként lett világhírű fotóművész ?, de jó barátságot ápolt Kassák Lajossal is. Az ő tanácsára hagyta el 1930-ban Magyarországot, és kezdett el Berlinben Moholy-Nagy László munkatársaként dolgozni. Környezetében ismerkedett meg a modern technikában rejlő művészettel, az őt jellemző ?új látással?, így elsők közt volt, aki felismerte a tudományos eredmények művészi felhasználásának lehetőségét. Találkozása a Bauhaus eszméit hirdető alkotókkal az új médiumok felé fordította figyelmét. Forgatókönyvírással és fotográfiával foglalkozott, kiállításokat szervezett, míg alkalmazott grafikai munkákból tartotta el magát.

London jelentette az újabb állomást életében ? ahol 1936-ban megismerkedett Juliet Kepes grafikusművésszel, későbbi feleségével ?, egy évvel később azonban már Chicagóban dolgozott. Moholy-Nagy felkérésére itt a New Bauhaus tanára, a szín és fény tanszék vezetője lett, saját programja kidolgozásával pedig maga is jelentős szerepet játszott a Bauhaus eszméinek elterjesztésében. Egyik fő célja volt a társadalom- és természettudományok újraegyesítése, melyet az oktatói tevékenység, valamint a művészetekről és a technológiáról szóló információk átadása révén akart megvalósítani. Amerikában további neves egyetemeken is tanított, így a New Bauhaus utódjában, a School of Designban, valamint a cambridge-i Massachusetts Institute of Technology építészeti tanszakán. A ?60-as évek első felében kidolgozta egy tudósok és művészek együttműködését lehetővé tévő intézmény programját, ennek alapján megalapította a Center for Advanced Visual Studiest. Különböző tudományos és művészeti ágak képviselőiből itt olyan munkacsoportokat hozott létre, amelyek környezetalakító, ökológiai léptékű műalkotások kialakításával válaszoltak a kor kihívásaira.

Fotogram_fotopapir_tempera_35x24_cm_1934-36_kozott_magantulajdon
Fotogram fotópapír tempera, 35×24 cm, 1934?1936 között, magántulajdon

Kevesen tudják, hogy a fényművészet megteremtésében élen jártak a magyarok. Moholy mellett Kepes György is a nemzetközi kortárs szcéna élvonalába tartozott. A fénnyel és a színnel, a mozgással folytatott kísérletei eredményeként már a negyvenes-ötvenes évek fordulóján készült nagyméretű kinetikus fényfala, legjelentősebb alkotásai a hatvanas-hetvenes években születtek meg, többek között az első, képzőművész által készített programozott fényfal a Radio Shack homlokzatán, Bostonban, további kinektikus fényfalak a KLM székházon, New Yorkban a Times Square-en, illetve Cambridge-ben, a Harvard Square-i metrómegállóban, de Chicagótól San Franciscóig számos helyen megtalálhatjuk fényművészeti munkáit. A progresszív műfajt sajátos módon, művészettörténészek és elhivatott művészek szemszögéből mutatja be a Fényévek című 2016-os magyar ismeretterjesztő film.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni Kepes írói munkásságát sem. Az 1944-ben megjelent A Language of Vision (A látás műve) című kötetét a szakirodalom ma is a modern vizuális nyelv problémáinak legizgalmasabb és leghasználhatóbb összefoglalását tartalmazó kézikönyvnek, a vizuális kultúra alapművének tartja. A másik alapmű, amelyet Kepes Györggyel kapcsolatban mindenképp meg kell említenünk, az 1956-ban megjelent The New Landscape in Art and Science (A világ új képe a művészetben és a tudományban) című kötete. A hatvanas évek közepén íródott Vision and Value (Látás és Érték) című műve pedig a szociális és természeti tanulmányok, valamint az építőművészet hatkötetes gyűjteménye.

A_bostoni_kikoto_komplex_okologiai_fenykornyezetenek_terve_1964__1965
A bostoni kikötő komplex ökológiai fénykörnyezetének terve 1964?1965

Kepes Györgyöt tehát minden foglalkoztatta, ami a vizualitással kapcsolatos, a látást mindenekelőtt megismerési aktusként fogta fel, a művészi munkát pedig a képalkotás legmagasabb rendű formájaként, amely páratlan hozzájárulást jelent az emberi kultúrához. Sok-sok külföldön töltött év, megannyi művészeti díj, számtalan egyéni és csoportos kiállítása után, 1980 körül hazánkban is nyíltak tárlatai, 1989-ben pedig művei jelentős részét Magyarországnak adományozta. Kepes György 2001. december 29-én hunyt el az Amerikai Egyesült Államokban.

Kincses Károly véleménye szerint munkái nem kapcsolhatók egyetlen művészeti ághoz sem, hiszen meríthetnek belőle a festészet, a grafika, a fényhatásokra építő eszközök konstruálói, a mozaikokat készítők és nem utolsósorban a fényképészek is. Éppen ezért mindenkinek, aki kicsit és érdeklődik a képzőművészet iránt, ajánlott megtekinteni a gazdag életművet bemutató kiállítást a Kepes Intézetben.

Antal Lilla

Forrás: kepeskozpont.hu, maimanohaz.blog.hu, artportal.hu

Fotó: maimanohaz.blog.hu