Kevesen tudják, hogy a budapesti Iparművészeti Múzeumot Európában harmadikként, a londoni és a bécsi múzeum után, 1872-ben alapították. Magyarországon a Szépművészeti Múzeumhoz hasonlóan egyetemes kultúrértékek tárháza és saját gyűjtőkörében a legrangosabb kollekcióval rendelkezik.
A Gyűjtők és kincsek című kiállítás szokatlan megközelítést választott: nem a stílustörténet, nem is a technika bemutatására helyezte a hangsúlyt, hanem a múzeum történetére, a műkincsállomány gyarapodására. Mindez nyitánya, kiindulópontja annak a tudományos kutatásnak, amely a múzeum történetét dolgozza fel, egy majdani tanulmánykötettel lezárva.
A kiállítás a kezdetektől (1872-től) indítva időrendben mutatja be a múzeum gyarapításának kiemelkedő csomópontjait, a jeles múzeumigazgatók tevékenységét éppúgy, mint a kiváló magángyűjteményeket, aukciókat, donátorokat. Általános, átfogó kép rajzolódik ki a koncepciózus gyűjtéstől kezdve az egyes korszakokat meghatározó általános tendenciákig, ugyanakkor mindez azzal a tanulsággal jár, hogy maga a kiállítás szembesíti a jelent a múlttal.
A tárlat főszereplője KRONOSZ, az idő megtestesítője - hiszen időrendi bemutatásról van szó: gyűjteménygyarapítás a kezdetektől napjainkig. Ugyanakkor az IDŐ a megmérettetés szempontjából is szerepet kap, mivel most azok a műtárgyak láthatók, melyek értéküket megőrizve kiállták az idő próbáját.
