Fan Csien-csüan (Fan Jianchuan) - a korábban a világháborús múltat kiállítással feldolgozó - kínai néprajzkutató maga gyűjtötte össze több mint 20 év alatt Kínában és Tajvan szigetén a kiállított több mint ötezer pár apró, ívelt formájú lábbelit, amilyet a század első felében született nők java része kénytelen volt viselni.
A női lábfej elkötése, vagy a "lótuszláb" gyakorlata a hagyomány szerint több mint ezer éve terjedt el, amikor az akkor uralkodó Tang-dinasztia egyik császára beleszeretett egy igen apró lábú ágyasába, aki tánc közben selyembe bugyolálta a kecses végtagot. A következő évszázadokban a kislányok lábfejének elkötése a női szépség fontos elemévé vált, sok esetben a házasság függött tőle, a szexualitás fontos elemének tekintették.
A kislányok lábát öt-hatéves korukban kötötték el, hogy egészen apró maradjon, az igen fájdalmas folyamat a lábfej csontjainak eltörésével járt. A legkisebb lótuszcipők hossza alig 9 centiméter volt. A kegyetlen gyakorlat a szárazföldi Kínában még a múlt század első felében is elterjedt volt. Kína-szerte itt-ott ma is lehet találkozni igen idős asszonyokkal, akik elkötött lábukon tipegnek - hosszabb távolságot megtenni alig képesek.
Fan Csien-csüan egymillió jüant (mintegy 23 millió forint) költött arra, hogy megvásárolja a régi lótuszcipőket. A múzeumavatáson megjelent legidősebb asszony a 103 éves Csen Cseng-si (Chen Zhengshi) volt. "Nem akartuk, hogy elkössék a lábunkat, de nem volt más választásunk" - mondta az újságíróknak.
Az ezer négyzetméteres csengtui múzeumban a finom selyemcipőcskék ezrei mellett fotók mutatják az elkötött lábú asszonyok utolsó nemzedékét.
(Múlt-kor/MTI)
